Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön tartozékait, megemlítette Torockó várát is, melyet a székelyek a Torda megyei nemesekkel közösen használhattak. E különös birtoklás részleteit egy másik 1291. évi oklevél tisztázta, amelyben a Thoroczkayak őse, Torockói Ehellews fia, Ehelleus comes örökjogon bírt torockói várát, tulajdonjogának teljes fenntartása mellett, szabad akaratából átengedte szomszédainak, az Aranyos menti kézdi székelyeknek, hogy utódaikkal együtt mindaddig bírhassák, amíg az Aranyos folyó mellett laknak, és a tatárok beütése vagy más, Magyarországra törő ellenségnek a pusztítása elől, de béke idején is, gyermekeikkel és javaikkal ott találjanak maguknak védelmet, és ott úgy tartózkodhassanak, mintha az a saját tulajdonuk volna.46 A torockói Székelykő Vársziklája nevű északi csúcsán azonosítható vártmaradvány) egyben jól körvonalazza a nehezen megközelíthető, vagy viszonylag távol eső, magas hegytetőre épült, a legszükségesebb védműveken kívül esetenként csak minimális mértékben kiépített mentsvárak sajátosságait. Ezek a részletek figyelmünk körébe vonnak olyan további székelyföldi kővárakat is, melyekről írott adat ugyan nem maradt ránk, de elhelyezkedésük, alaprajzuk, leleteik, vagy az alattuk fekvő falu története alapján hasonlóképpen magánföldesúri erősségekre kell gondolnunk. A torjai Bálványosvár közelében ilyen vár a lemhényi Almos vára, melynek alaprajza egyszerűsített változatban és kisebb méretekben az előbbit idézi, és a kerek toronnyal épült csernátoni Ika-vára,47 melyek azt sugallják, hogy Kézdiszék több, idővel elenyészett magánbirtok területét is magába olvasztotta. Ha tovább tekintünk a Székelyföldön, ezt a tételt számos további vármaradvány is megerősíteni látszik. Utalunk mindenekelőtt az udvarhelyszéki Oroszhegy fölötti Tartód várára, mely a nehezen megközelíthető, magas hegytetővel, a szórványos, késő Árpád-kori kerámialeletekkel, illetve az orosz (rutén) telepítésre utaló Oroszhegy falunévvel jól illeszkedik a fent vázolt keretekbe. Eltérést a vár alaprajza jelent, amennyiben ez torony nélküli egyszerű falgyűrűből áll. Hasonló alaprajzú várak a Csíki-medence több pontjáról ismertek (Csíkzsögöd - Vár, Csíkcsicsó - Csicsó vára, Csíkszentdomokos - Vár, Tusnádfürdő - Vártető),48 bonyolultabb alaprajzi megoldást, egyben a késő Árpád-kornál későbbi leleteket a csíkrákosi Pogányvár mutat.49 Ez a vázlatosan áttekintett emlékanyag azt sejteti, hogy a 13-14. századi Székelyföld nem volt olyan homogén, egységes jogállású terület, mint a (kora) újkorban, amikor területi egységét csak néhány megyei enklávé bontotta meg, hanem a középkorban jóval több ilyen világi 46 EO I. 492. sz. 47 SZÉKELY 1977. 62; SZÉKELY 1980. 39-43. 48 BENKŐ 1990. 70-71. 49 SZÉKELY 1980. 43-46. 231
