Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Benkő Elek az előkelőbb familiárisok), míg az udvari személyzetet, az aulicusokaX el kell bocsátani.41 Ez utóbbiak közé tartoztak a servitor néven említett szolgák is.42 Összefoglalva, a megyei területeken is gazdálkodó, ott udvarházakat fenntartó, bizonyos iskolázottsággal rendelkező, egyházaik ügyében patró- nusként eljáró székely főemberek esetenként az országos politika részesei lettek, elsősorban annak hadi vonatkozásában. Kapcsolataik a vajda környezetéig vagy éppen a királyi udvarig terjedtek, földrajzi közelségük, helyismeretük és kapcsolataik folytán leveleztek a szomszédos román vajdákkal vagy oda induló követségekben vettek részt. Gyakran töltöttek be az erdélyi vajda (székely ispán) megbízásából széki feladatokat, eljártak peres ügyekben, esetenként erről pecsétjük alatt oklevelet állítottak ki, székelyföldi nemesek végrendeletének végrehajtóiként szerepeltek, és a székely ispán távollétében nemzetgyűlést hívhattak össze, amilyen a gyer- gyói Lázár András vezetésével lezajlott 1506. évi agyagfalvi székely nemzetgyűlés is volt.43 A középkori székelyföldi nemeség gazdasági ereje, hatalmi-önvédelmi szempontjai, reprezentációs törekvései, nem utolsó sorban pedig a székely társadalom egészére gyakorolt hatása révén a tárgyi emlékanyagon is jól körvonalazható nyomot hagyott. Láttuk, hogy az Aporok - minden bizonnyal egyszerre indíttatva gyakorlatias szempontoktól (a rendszeres hatalmaskodásaik miatt veszélyes székely szomszédságtól, a szerteágazó rokonságon belüli birtokvitáktól, illetve saját népeik fékentartásától) és a nemesi létet, valamint a birtokközpontot elsőrangúan reprezentáló beruházás igényétől - birtokszerzésük után kővárat építtettek, a falgyűrűn belül jelentős méretű, messzire látszó öregtoronnyal (Torja-Bálványosvár). Egyszerűbb alaprajzú, de Bálványosvárral lényegében egykorú (13-14. századi) kővárak maradványait találjuk Bencenc ispán leszármazottjai, a Mikók Oltszem környéki birtokteste területén is (Oltszem-Herec vára, Bükszád-Sólyomkő vára, Bükszád-Vápa vára, ez utóbbi területén késő középkori leletekkel is).44 E várak alapvető funkcióját az az 1291-ben kelt oklevél világítja meg, melyben III. András király az Aranyos mentén lakó kézdi székelyek kérésére átírta és megerősítette IV. László király 1289-évi adománylevelét a Maros és az Aranyos között fekvő, Aranas nevű, a tatárok által elpusztított tordai várföldről.45 Amikor az oklevél felsorolja a kézdi székelyeknek juttatott Aranyos föld 41 SzOkl. I. 242-244. 42 1539: SzOkl. II. 55-56. 43 1506: SzOkl.. I. 313-317. 44 BENKŐ 1990. 71-72. 45 EO I. 478. sz. 230
