Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
i familiárisokra, famulusokra és a nemesi udvarnál szolgálattevőkre, szolgákra eltérő feltételek vonatkoztak. A familiárisok között alacsonyabb szinten élő, vagy még fiatal nemesek is előfordulhattak, mint az a szászfalvi Penye Benedek, a hídvégi Mikók rokona, akinek szolgálata dicstelen véget ért az 1470-es évek elején, amikor ura, dicsőszentmártoni Kézdi Sándor kővel a nyakában a Küküllő vizébe dobatta.37 Többségük azonban biztosan nem volt nemes, mint például 1486-ban azok a homoródszentpáliak, akik egy gyilkossági pert lezáró egyezségben úgy vettek részt, mint az ügyben tényleges szerepet játszó rokon nemesek, szentpáli Bece Márton, szentpáli Kornis Gergely, Csíki Balázs és Bögözi János, illetve teremi Sikesd Miklós és János atyafiai, familiárisai, és hozzájuk tartozó emberei (fratres et familiares ipsorum, et alios homines, ad eos pertinentes). Ezt a homályosan körvonalazott kapcsolatot az oklevél további része világítja meg, amikor az elkövetett gyilkosság tulajdonképpeni okának orvoslásáról rendelkezik. Eszerint a felek megegyeztek abban is, hogy Udvarhelyszék kiküldött nemesei (Nyujtódi Pál, Kacai Antal és Ősi Sándor) előtt minden érintett székely nyilatkozzék, hogy a jövőben székely szokás szerint mely előkelő hatalma alá kíván állni (cui consuetudine siculorum requirente se subicere elegerit), és ezután egyik nemes se próbálja maga mellé csábítani a másik akarata ellenére annak emberét.38 A székelyföldi nemes a „famíliájába” tartozó lófőkkel és közszékelyekkel együtt jelentős erőt tudhatott a háta mögött, mely erő hatalmaskodás esetében valóságos kis hadsereggé nőhetett. 1497-ben (nyárád)szentbe- nedeki Marton Péter több mint 13 familiárisával, köztük székely örökségekkel rendelkező lófőkkel és más nyárádmenti embereivel betört Marosvásárhelyre, meggyalázta a plébániatemplomot és a temetőt, és megölte Lőrinc plébánost.39 A mezőváros népe szemmel láthatóan képtelen volt szembeszállni velük. Ez az erő alkalmasint olyan nagy is lehetett, hogy valamely előkelő székely hozzátartozójának kivégeztetése esetén még egy távolabbi királyi városnak (például Brassónak vagy a Sáros megyei Eperjesnek) is komoly fenyegetést jelentettek a bosszúra készülődő székelyek.40 Egy 1484-ben kelt maros-széki végrendeletből tudjuk, hogy a nemesek famíliájának több szintje is volt. A mondott évben a kihaló Madarasi család utolsó férfitagja, Miklós (az ügyesen beházasodó Apafi Lénárd apósa) úgy rendelkezett, hogy hagyatékából ajándékot kapjanak a famulusok (vélhetően 37 1479: SzOkl. I. 231-234. 38 SzOkl. I. 257-258. 39 SzOkl. VIII. 172-173.; KmJkv II. 3031. sz. 40 1515-ben a székely származású András deák, királyi harmincados lefejezése miatt készültek Eperjes ellen a székelyek, qui nec Deum, nec hominem timent, SzOkl VIII. 240-254.; 1550-ben a Béldi Ferenc famulusait karóba huzató Brassó városát súlyosan megfenyegették a Daczók és a Béldiek, SzOkl. III. 300-303. ____________Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön 229
