Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön a megye előkelő nemesei közé számítottak, ennek megfelelően László fia Oppor 1331-ben Küküllő megyei szolgabíróként szerepelt.22 Az Aporok szerteágazó rokonsága (egyik águk kapcsán egy 1349-ben kelt oklevél a nemzetség - generáció - kifejezést használja) közös birtokaik, így Peselnek és Szárazpatak felosztásáért egymással is perbe keveredett, ebben az egyik ágat saját seviensük képviselte.23 Székely főemberek - ritkán - később is juthattak Székelyföldön kívüli királyi adományhoz. Backamadarasi Pál fiai 1392-ben Zsigmond király adományából nyerték el a Küküllő megyei Kisszöllős birtokot;24 Kézdi Sándort (Sándor siculus de Kyzd) és fiait 1403-ban ugyancsak Zsigmond kedvezése nyomán vezették be a Küküllő megyei dicsőszentmártoni jószág, és a hozzá tartozó magyar és román falvak (Királyfalva, Csüdőtelke, Szilkút és Péterlaka) birtokába (Kézdi Sándor ugyanis a Nápolyi László által szított lázadás idején is kitartott a király mellett).25 A jelentős katonai erő fölött rendelkező székely főemberek hadi érdemei utóbb is perdöntők voltak, egy-egy sikeres vállalkozás után nemcsak a székelyek egészét érintő privüégiumok kérdése, hanem bizonyos egyéni jutalmazások ügye is kedvező kimenetelre számíthatott. így 1424-ben Zsigmond király a kerekegyházi Lack fiainak magvaszakadtával a kincstárra szállt Háporton román falut (Fehér m.) szentgyörgyi Forró Lászlónak, Csáki Miklós erdélyi vajda familiárisának adományozta, aki a Dán havaselvei vajda megsegítésére küldött erdélyi hadak kapitányaként, majd Csáki Miklós oldalán, a hátszegi vár közelében a törökkel vívott csatában nagy érdemeket szerzett.26 Röviden érintenünk kell a székelyföldi előkelőknek egy olyan körét is, amelyet nem székely származású, de lófőségek vásárlásával a Székelyföldön is pozíciót szerző erdélyi nemesek (pl. a Petki és a Kacai család, majd az Apaffyak vagy a Barcsaiak) vagy szászföldi előkelők (pl. a fiatfalvi Gerébek) képviselnek. A gróf (Gráf) szóból származó szász méltóságnevet (Greb) a középkor latin nyelvű oklevelei a bíró és az ispán fogalmával kapcsolták össze, amikor üyen személyeket (iudicem seu grebonem, comites vulgo greb) említettek.27 Figyelemre méltó, hogy a Székelyföldnek a Szászfölddel határos vidékein, az utóbbi területen is érdekelt székely előkelők többször is viseltek Geréb nevet. Nagyon érdekes, hogy a 16. század végi magyar nyelvű forrásokban a Geréb megnevezés következetesen a keresztnév után áll (pl. György geréb, Miklós gerébné), jeléül annak, hogy ekkor még 22 EO II. 722. 23 1349. október 6: EO III. 531. (SzOkl. III. 12-13.); 1349. december 21: EO III. 551. (SzOkl. III. 18-19.) 24 SzOkl. I. 83-84. 25 SzOkl. VIII. 37. 26 SzOkl. VIII. 48-50. 27 MÜLLER 1931; GÜNDISCH 1993. 101-104; GÜNDISCH 1998. 56. 225
