Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
J utaló tria genera Siculorum terminussal csak 1339-től találkozunk,2 a főemberek (seniores), lófők (primipili), továbbá az előbbiek telkein élő szegény „földönlakók” (inquilini) említése pedig csak a 14. század végétől, illetve a 15. század elejétől dokumentálható. Mindebből arra következtetett a régebbi kutatás, hogy a székelyek feudalizálódása csak a 13-14. század fordulójától bontakozott ki, jelentős előrehaladása pedig már a 15. század fejleménye volt.3 Ebből a felfogásból természetesen az is következett, hogy a késő középkori székely nemek és ágak előtörténetét - miként a székely rovásírás „eredetét” is - rendkívül koránra, még a feudalizmust megelőző nomád nemzetségi szervezet idejére, míg a székelyföldi nemesség kialakulását meglehetősen későre, a késő középkor időszakára becsülték, így udvarházaikkal is, mint „a székelység feudalizálódásának korai, kezdeti jeleivel” csak a 15. század második felétől számoltak.4 A 15. századig megközelítőleg teljes körűen publikált írott forrásanyag, ületve a rendelkezésünkre álló régészeti és művészettörténeti emlékek alapján régóta indokolt a fenti kép erőteljes átrajzolása. A Székelyföld középkori településtörténetét gyakorlati eszközökkel kutató régészek számára ma már további bizonyítást nem igénylő tény, hogy ez a kiterjedt terület az Árpád-korban már meglehetősen sűrűn betelepült vidék volt, ahol a 12-13. században a külső medencékben (így Csíkban és Gyergyóban) is templomos falvakkal kell számolnunk. E falvak között a Székelyföldön rendkívül gyakori a személynév+falva típusú településnév, amely a helynévtipológia tanúsága szerint késő Árpád-kori eredetű névtípus. Ezzel összhangban a területükön terepbejárással összegyűjthető középkori régészeti leletek is az Árpád-kortól indulnak, számos olyan esetben is, amikor az illető településről csak késő középkori, vagy kora újkori adat maradt ránk. Ennél is érdekesebb, hogy e falunevek több székely ágnevet (Udvarfalva, Náznánfalva, Meggyesfalva), vagy éppen a 13-14. századi írott forrásokban is szereplő székely előkelők nevét őrizték meg, akik birtokosként, illetve egy-egy faluközösség vezetőjeként e korai települések névadóivá váltak. Mint néhány példából látni fogjuk, ők már ekkor eltérő vagyoni helyzetet és társadalmi státust képviseltek, már amennyire ez a meglehetősen szűkös forrásanyagból kihámozható. ____________Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön 2 1339: Ladislaus filius Dionysij de genere Herman, comes trium generum Siculorum, Chanadiensis, Bistriciensis et de Megyes, SzOkl. I. 48. 3 Mindehhez alapvető JAKÓ 1979. 19-34. 4 ENTZ 1996. 204. Entz Géza szerint a legkorábbi székelyföldi udvarház adatot egy 1464-ben kelt oklevél tartalmazza, mely a Hídvégiek illyefalvi és uzoni ingatlanait (domos et curias) ért támadásról emlékezik meg, uo. 309, vö. SzOkl. VIII. 104-105. Ennél azonban még a Székely Oklevéltár régi köteteiben is jóval korábbi adatok állnak a kutatás rendelkezésére, így 1408-ból, amikor egy maros-széki székely örökséghez tartozó ingatlanokról, curiis, domibus et sessionibus esett szó, SzOkl. III. 24. Hasonló maros-széki adat 1410-ből, SzOkl. IH. 31-32. 221
