Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Benkő Elek A 13. század végén egy Náznán nevű, a marosszéki Szentkirályról szentkirályinak nevezett módos székely a Marosszentkirályba olvadt Náz- nánfalva névadója lett. Róla egy 1293-ban kelt oklevélből tudjuk, hogy székely szerviensnek nevezett társaival együtt (servientibus siculis) frátai Ős comestől és rokonaitól Kolozs megyei birtokrészeket vásárolt, igen jelentős összegért, összesen ötven márka értékben.5 Az ügyben a legfigyelemreméltóbb a székely serviens terminus felbukkanása, ami a 13. századi magyar társadalomfejlődésben nevezetes szerepet betöltő királyi serviensekre emlékeztet. Ez utóbbiak a királyi szolgálónépek közül kiemelkedő, többnyire katonai érdemeikre való tekintettel felszabadított és megadományozott személyek voltak, akiknek jogállását az 1222. évi Aranybulla rögzítette, úgy, hogy e kiváltságok némelyike már a nemesi előjogokat idézte (adómentesség, a megyésispán fennhatósága helyett a király és a nádor joghatósága, katonai kötelezettség csak az ország védelmére, a fiúörökössel nem rendelkező serviensek szabad rendelkezési joga birtokai felett). Ez a formálódó új réteg önmagát nemesnek tudta, és így tekintett rájuk saját környezetük is. E körön kívül azonban csak partikuláris nemesnek számítottak, amit - legalábbis formálisan - csak IV. Béla 1267. évi dekrétuma változtatott meg, amikor leszögezte, hogy a királyi serviensek az ország valódi nemesei (veri nobiles regni) közé tartoznak. Az 1293-as oklevél mindazonáltal Náznánt és társait még nem nemesként, hanem székely serviensként emlegette, érzékeltetve, hogy a királyi serviensekéhez hasonlítható nemességüket nem tekintették egyenrangúnak frátai Ős ispán comes-szintjével. A marosszéki Erdőszentgyörgy és Meggyesfalva kapcsán idézzük a nem székely származású Barcsai Gáspár esetét, aki székely felesége (Meggyes Balázs leánya, Zsófia) révén örökölte a Meggyes nemzetség Meggyes ágához kötődő székely örökséget és az ennek révén járó maros-széki székbíróságot. Az erről szóló oklevélből (1501) kiderül, hogy az ág névadója, erdő- szentgyörgyi Meggyes (agilis condam) édestestvére a település nevében is megörökített, szintén agilis rendű Erdő (Erdew) volt.6 Márpedig Erdő 14. század közepi oklevélben szerepelt,7 Erdő fia Meggyes pedig 1408-ban Maros-szék előkelői között foglalt helyet,8 miként Erdő fia Bálint fia Balázs (Andrásfalván), és Erdő fia László fia Miklós (Gyulakután) is maros-széki székely előkelők voltak 1412-ben.9 Maga a Meggyes nem ennél nyilvánvalóan sokkal régebben létezhetett, ugyanis a Marosvásárhelybe olvadt Meggyesfalva szomszédságában egy bizonyos Meggyes 1264-ben István ifjabb 5 SzOkl. VIII. 5-6. 6 SzOkl. VIII. 187-191. 7 Entz 1994. 91. (1347: comiti Erdew dicto Hadnagh Syculo) 8 SzOkl. III. 25. 9 SzOkl. VIII. 45. 222
