Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Bartis Erika: Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban (17–19. század)
Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban a 90-es évekre jellemző, az előtt negatív helyzetet jegyeztek: „megyénk lakossága inkább kihordja kevés gabonáját az Udvarhely megyei vackoros szekeréhez néhány hitvány gyümölcsért, mintsem ma igyekeznék egy-két fa ültetése és felnövelésével maga magának hasznot hajtani s a nemes foglalkozás gyönyöreit élvezni.30 Az 1895-ös általános mezőgazdasági statisztikában szerepelnek a gyümölcsfák is, Csíkszentkirályon ekkor 519 meggyfa, 468 szilva, 402 körte, 393 alma, 9 dió- és 6 cseresznyefa volt. Az éghajlat kedvez a vadfáknak, így Csíkban gyakori volt a vadkörte - azaz a vackor - és alma, ezek gyümölcseiből ecetet készítettek a helyiek. A konyhakertészet viszonylag fejlett volt, a 19. század végi folyóiratokban megjelenő tanulmányok arról értesítenek, hogy „minden háziasszony nálunk konyhakertész”. A legtöbb zöldséget, ami a főzéshez szükséges a kertben termelik. Piacra csak a káposztát és a hagymát vitték, mást nem lehetett ezen az úton értékesíteni. A babot, lencsét, borsót is többnyire a kertben termelték, a mezőn csak ritkán volt található az 1760-as években Csíkban meghonosodó burgonya és kukorica közé vetve. A lencse bőséges termést hozott, mivel kissé soványabb, homokos, kevéssé agyagos talajban is megél. Sárgarépát, petrezselymet saját szükségleltre annyit termeltek, hogy a legszegényebb években sem kellett piacra menni értük. A nagygu- mójú zellert a piacról vették, uborkát a gondos termelést igénylő tulajdonsága miatt nem termesztettek. A magot mindig kereskedőktől rendelték, ami sok pénzt kivitt a konyháról. Az egyletek törekvése, hogy a gazdákat olcsóbb hazai maggal segítsék hiú ábrándnak bizonyult: a bécsi és a budapesti magokat részesítették előnybe. Melegágyat majdnem minden háznál létesítettek, a korai tavaszi palánták előállítása végett. Az erdőgazdálkodásban az 1863-as év hozott változást, amikor az erdő hasznos kitermelésére kinevezett bizottmány a községeknek megpróbálta visszaadni az 1849-ben a forradalom leverése után az osztrák hatóságok által elkobzott erdőségeket. A fennmaradt részeket 1869-ben a magyar király Csík megye közösségének ítélte oda, azzal a feltétellel, hogy e birtok felosztatlanul kezelve, jövedelmét földművelés és ipari népoktatásra fordítsák.31 Ebből a rendeletből is kiderül a hatósági intézkedések fejlesztő célzata. A mezőgazdaság fejlődésében az 1871-es XXI. számú arányosítási törvény hozta a mélyrehatóbb változást: megkezdték a székely közbirtokok - közös erdők, havasok és legelők - felosztását illetve magántulajdonná való átalakítását.32 A gazdák segítésére a községben az 1890-es években közbirtokosságot, hat év múlva hitelszövetkezetet alapítottak. Az 1895-ös 30 VITOS MÓZES: i. m. 2. kötet, 115. 31 KOZMA FERENC: i. m. 252. 32 NAGY BENEDEK: Parasztmozgalmak és a munkásság harcának kezdetei a Csíki-medencében a XIX. század második felében és a XX. század elején. In: Acta Hargitensia. Miercurea Ciuc, 1980, 98. 211
