Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Bartis Erika: Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban (17–19. század)
Bartis Erika is nem lehetett tapasztalni. Sz. Király 28 jul 1841. Jg Cziko.”25 Ez a rövid leírás betekintést nyújt az 1841-es mezőgazdasági életbe. T. NAGY IMRE írásaiból ismerjük a 19. század végén termesztett növényeket: búza, zab, köles, tatárka, törökbúza, borsó, lencse, bab, magbükköny, répa, burgonya, lucerna, lóhere, bükköny-keverék, len és kender.26 27 Az erdőkben fekvő vagyon kihasználása ekkor még nem volt intézményesítve a kedvezőtlen szállítási helyzet következtében. A természet sem segített e terület gazdaságán: az Olt minden évben kiöntött és leiszapolta a közelében levő kaszákat. A jelenségen változtatni akarván az Olt melletti falvak és Csíkszereda az 1880-as évektől víztársulatot alapított, amely csatornaépítésre hívta fel a lakosság figyelmét. A Csíkszentki- rály-Tusnád közötti területen el is végezték a munkálatokat, azonban a társulat anyagi problémák miatt még a század végén feloszlott. Csík, Gyergyó és Kászon vidékén a földművelés elmaradott, a korabeli leírások szerint „sehol tagosított gazdálkodás (a havasi részeket kivéve hol azokat nagy táblákban bírják tulajdonosaik) nem létezik, minden határ két fordulóra van osztva, a hármasnak nyoma sincs”.21 A helyzet súlyosságát mutatja az a tény, hogy az összes szántó terület 52,9%-a marad évente ugarnak. Ez akadályozta a kalászos és a kapás növények termelésének kiterjesztését, a belterjes gazdálkodást.28 Habár az arányosítás már az 1870-es években megkezdődött az 1891-es évi folyóiratok arról tudósítanak, hogy a folyamatnak nincs hatása. A megoldást a kényszertagosításban látták: egy tag lett volna a szántó, a másik a kaszáló. A helyzet javítására T. NAGY IMRE a következőket javasolta: „én a székely séget továbbra is meghagynám az ősi barázda mellett, de törvényes útját találnám annak, hogy e barázdákkal élni tudjon, miből, önként következnék aztán, hogy az e téren élni tudók mellett egy olyan másik osztálya nőne fel a népnek, mely lassan-lassan más hivatáshoz is szoktatható lenne, mert a gazdálkodásban való előhaladás nemcsak a vállalkozási kedvet és hajlamot érlelné és izmosítaná önként, hanem az ahhoz megkívánható tőkét is előkészítené és gyarapítaná”.29 A mezei termelés mellett a századvégen figyelmet fordítottak a gyümölcs- termesztésre. Községi faiskolákat létesítettek, a csemetéket pedig Csíkszeredából szállították. Csík vidéke alkalmas alma, körte, szilva termesztésére. A meggy és cseresznye nemesített fajok az éghajlat viszontagságai miatt nehezen, illetve ritkán érnek be, viszont a magról és gyökhajtásról nevelt közönséges meggy és a spanyolmeggy gazdag termést hoz. Ez azonban csak 25 CsÁL Egyházi anyakönyvek. 1820, F. 47/575, 95. 26 T. NAGY IMRE: Csíkvármegye közgazdasági állapota és a székely kivándorlás. Sepsiszentgyörgy, 1891, 5. 27 BENKŐ KÁROLY: Csík, Gyergyó és Kászon. Kolozsvár, 1853, 42. 28 EGYED ÁKOS: L m. 94. 29 T. NAGY IMRE: i. m. 20. 210
