Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Bartis Erika: Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban (17–19. század)
Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban Miből állt egy földműveléssel foglalkozó gazdasága? Az 1895 őszén folytatott személyre szóló kérdőívekből részletes képet sajnos nem kapunk. Csíkszentkirályról csak egy kitöltött kérdőív maradt fenn: a gazdálkodó egyedülálló özvegyasszony, Gál Endréné, aki tulajdonosi minőségben válaszolt a mezőgazdasági kérdésekre.22 A gazdaság 35 hold szántóból, egy hold kertből, 41 hold rétből és 22 hold erdőből állt, legelővel nem rendelkezett. Az adózott területek mellett még tulajdonában van egy kataszteri hold nagyságú adó alá nem eső terület, tehát összesen 100 hold, ami három községben fekszik. A mezőgazdaságban dolgoztatott cselédek száma 2, az állatállomány 3 szarvas- marhából és 12 sertésből áll. Érdekes módon a gazdaságban használt eszközök helye üresen áll, valószínű, hogy ezeket a szomszédoktól, illetve a rokonoktól kérték. Ebből az egy esetből is láthatjuk, hogy a birtok felaprózódott, megműveléséért három község határába kellett menni. Ez nem csak az időigényessége miatt jelentett hátrányt, hanem a hathatósabb megművelést is megakadályozta. A mezőgazdaság terményeit feldolgozva a lakosság sör- és pálinkafőzéssel is foglalkozott. Először az 1721-es összeírásban jegyezték fel a főzőüstök számát. A tárgyalt évben Szentkirályon 13 pálinkafőzőüst és 5 sörfőző létezett. Ezek számbeli alakulását nem követhetjük nyomon, mivel ekkor még nem létezett egységes összeírási kérdőív. Egy 1872-es lista azt mutatja, hogy 165 szentkirályi gazda a kedvezményes pálinkafőzési adót lefizette. A szentkirályi családok legalább harmada pálinkát főzött, ami azt jelenti, hogy gabonafölösleggel rendelkeztek.23 24 A 19. század végi erdőgazdálkodást nagyban meghatározta II. József 1783-as rendelete, amellyel a havasokat a székely határőrezredek felszerelési alapjává tette.?4 Ezzel megindult egy fokozottabb erdőkitermelés, amely nem a falu érdekeit képviselte. A helyzet a 19. század folyamán sem sokat változott: a lakosság fő foglalkozása a mezőgazdaság maradt. Az 1841-es termés alakulásáról az akkori szentkirályi plébános, Czikó Ignác így írt: „1841-ik Esztendőben Julius 15-ik napján kenyérnek már használható gabonát arattak, de csak Sz. Királyon, ahol az írt holdnap 27-ikén több tehetős gazdák az ősz gabonájoknak csűrikben létén örvendeztek. (A)ztán a kepét sűrűn hordották, holott még a virágos rendes nyövesben való (a virágos rendek növésben vannak). Ezen hamar való aratást okozta a felettébbi szárazság mely miatt már július 8-án részben meg ért fuszulykát és borsót eleget lehetett látni szépen keményedve lévén a szemeik. A lapult vetemény úgy el sárgult a fákkal egütt mint némelykor Sz. Mihály napkor 22 A Magyar Korona... i. m., 2. kötet, 1897, 472. 23 Uo. 16. 24 KOZMA FERENC: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest, 1879, 252. 209
