Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Bartis Erika: Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban (17–19. század)
Csíkszentkirály gazdasági helyzete az újkorban latlan ugartartás nagyon fontos kérdéskört jelentettek a múlt század elején.13 A szarvasmarha és juh állomány nagyságára utaló tény az, hogy 1862-ben már a községben tízesenként szervezve három esztenatársaság működött a Gesztena pusztája nevű határrészben. A századvégi lótenyésztés hanyatlást mutat. A ló kényesebb, természeténél fogva több figyelmet, gondoskodást igénylő állat. Betegesebb és átörökölhető hibákkal rendelkezhet, így állandó árcsökkenés fenyegeti a gazdákat. Ezt felismerve a gazdálkodásban jártas szentkirályiak is többnyire mellőzték őket. Az ökrök mellett igásállatként vették igénybe a kancákat, ami lényegesen csökkentették a születendő lovak számát. Csíkba a 19. század végén házi szükségletre kisjenői és kolozsmonostori sertéseket hoztak be.14 Az összeírások kimutatásai igazolják, hogy a csíki falvak alkalmasak a juh- és kecsketenyésztésre. Nemcsak húsáért, hanem a tejből készített sajtért és ordáért tartották. A majorságtenyésztés is előnyben részesült: saját szükségletére hasznos hús és tojás alapot képezte.15 A tojás mint fizető eszköz megjelenik a községek életében: „készpénz nem lévén a háznál, a házigazda 3-4 darab tojást küld a boltba és egy pakk dohányt kap érette, a háziasszony tojással gyufát, ecetet, sót s más apróbb konyhai cikkeket stb. cserél ki a szatócsoktól”.16 Már a 17-18. századból van adatunk a méhészkedésre, mint gazdasági mellékfoglalkozás volt jelen a csíkiak életében. Az egyház szükségletére házilag készített viaszgyertyát kellett beszolgáltatni, így az egyház támogatta a méhtenyésztést. A méhészet is fellendült az 1800-as évek végén, amikor az egyletek többek között ezen a területen is felkészítéseket tartottak. A fejlődést mutatja az a tény, hogy az Alcsík-Kászon esperesség tanítói köre 1892-ben a Csíkszentkirályon tartott őszi gyűlésén méhész körré alakult.17 A 18-19. században a méhkasok száma a következőképpen alakult: Év Méhkas 1703 34 1721 45 1750 34 1895 67 13 SZŐKE MIHÁLY: Pusztuló véreink (adatok a székely kérdéshez). Budapest, 1902, 65. 14 T. NAGY IMRE: Cirkálások. Csíkszereda, 1925, 43. 15 A 19. század vége előttről a tenyésztett szárnyasok számáról nincs adatunk, 1895-ben 2614 darabol jelentettek be. Lásd: A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 1. kötet, Budapest, 1897, 605. 16 VITOS MÓZES: i. m. 2. kötet, 224. 17 Uo. 226. 205
