Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában
Nyárádi Zsolt emberi megtelepedés nyomaira, melynek legelső leletei az őskorba vezetnek: a felületen a bronzkori, rézkori, kora vaskori, több ezer évvel ezelőtti települések maradványai egyaránt megtalálhatók. A több korszak és népesség anyagi kultúrái közül sikerült kihámoznunk a középkori Szentimre történetének legfontosabb részleteit. A begyűjtött anyagban található egy lakat, késpenge, sarlótöredék vagy ajtózáró, kovácsolt vasszegek (4. kép). Az Árpád-kori kerámia jelentős mennyiségben a Mórum- és Nagyszeg-patak közötti területről került elő, ez fekete, hullámdíszes, illetve hullámköteges, kézzel illetve lassú koronggal készített kerámia formájában jelentkezett (5. kép). A 15-16. századi kerámia már jelentősebb mennyiségben került elő: ezek gyorskorongon készültek, homokkal voltak soványítva, zömmel téglapiros, világosbarnás színben. A terepbejárások során gyűjtött késő középkori kályhaszemek és kályhacsempék (6. kép), valamint egyéb használati tárgyak udvarház meglétére engednek következtetni, amely talán kapcsolatba hozható a település felszámolását követően is pereskedő Berze családdal. Habár terepbejárásaink során nem észleltük, de számos forrás utal arra, hogy Szentimrén „...melyet most Pusztának hívnak, a várbeli kapitánynak kedves mulatozó helye volt, mivel a halastó is itt volt, mellette készíttetve, most is sok helyen, kivált szántás alatt kőfalak fordulnak elő”,161 ahogy azt Szeles János is említi. A 2005 őszén végzett terepbejárások során sikerült beazonosítani azt a templomot, melyről a helytörténetírók is megemlékeznek.162 A hagyománnyal ellentétben Szentimre temploma nem közvetlenül a Varga-patak bal partján lévő törmelékkúpon (a helyét jelző kereszt mellett), hanem ezzel átellenben a völgy jobboldali lankáján, a Csalóka alatt, egy viszonylag nagy lejtésű térszínen feküdt, művelt földterületen. A kis falusi templomról nincs más történelmi adatunk. Az előkerülése a területen végzett mélyszántásnak volt köszönhető, mely az alapfalak jelentős mértékű lepusztításához vezetett. A templomot övező körítő fal nyomaira nem bukkantunk, ellenben a számos emberi csont a templom körüli temető létére utalt. Erre teljes bizonyosságot nyerhettünk 2006 márciusában, amikor régészeti kutatásokat végeztünk a területen. Az ásatás a Haáz Rezső Múzeum szervezésében zajlott Sófalvi András régész vezetésével. Az ásatás során felszínre került a település kései, nyújtott, sokszögzáródású szentélye, melyet közvetett adataink alapján (támpillérek hiánya, sértetlen padló, egyszer meszelt vakolat) a 16. századra keltezünk. A majdnem pontosan keletre tájolt templom északi falaiból mintegy 40-50 cm magasan megmaradtak a felmenő falak, a déli oldalt a földművelés során az alapozás aljáig 161 SZELES 1898. 388. 162 LAKATOS 1990. 8.; SZELES 1898. 388. 108
