Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában
Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában 7. Szentimre A határnevek a településtörténet fontos forrásai közé tartoznak, mintegy lenyomatai a múlt történéseinek. Szemléletesen igazolja ezt az 1577-ben Báthori Kristóf vajda által megszüntetett Szentimre falva esete is. A rendelet értelmében a falucska lakosai az udvarhelyi, általuk elnevezett Szentimre utcába voltak kötelesek költözni. A várostól délkeletre eső Csalóka domb aljában található területet mindmáig Pusztának nevezik. A terület nagyon jó adottságokkal rendelkezik, több patak összefolyásánál található: így a Mórum,-, Nagyszeg- és Ágy-patak, melyek a Varga-patakot képezik. Északról meredek dombsor, délről kelet fele kiterjedő széles völgy, majd keleti irányba lankás dombok övezik. A falu történetének kezdetei nem ismertek, okleveles említése késői, a település történetének végéről való. Első hiteles említése: a II. János király hadában híven szolgáltak névsorában találjuk Berze Máté nevét, aki szentimrei lófő, az összeírásban absenseként szerepelt.157 A falu késői említése nem feltétlenül jelenti, hogy maga a település is késő középkori lenne.158 Az élső dolog, ami meghatározó, az maga a falu neve, ugyanis a „szent” előtag nem egyszer Árpád-kori alapításra utal, akárcsak Szent Tamás (ma. Székelyszenttamás), Szent Simon (Csíkszentsimon), Szentlélek (Szé- kelyszentlélek), Szent Erzsébet (Szenterzsébet), Szent Miklós (Székely- szentmiklós), Szent Mihály (Székelyszentmihály), Szent Márton (Homo- ródszentmárton, Csíkszentmárton)159 esetében, amelyek szerepelnek a pápai tizedjegyzékekben. A Szent előtagú helynevek igencsak kedveltek voltak a magyaroknál (ellenben teljesen hiányoznak a szláv jellegű népeknél): all század végén, illetve a 12. század elején kezdenek divatossá válni, kialakulásuk a 13. századra tehető, a 14. századon túl pedig jelentős számban már nem keletkeztek.160 A név második része: az „Imre” személynév pedig az Árpád-kori szentre, István fiára utal. így már a kutatások kezdetén gyanítani lehetett egy Árpád-kori elpusztult falu létét. A völgy régészeti terepbejárása 2000 tavaszán kezdődött, amely az elkövetkezendő években szisztematikussá vált. A több kisebb patakocska által szabdalt völgyben sikerült rábukkanunk a művelés által felszínre hozott 157 SzOkl. n. 204. 158 Hasonló a helyzet a Csíki-medencében található a Szent Imre nevezetű falu esetében. Ennek a településnek is késői az említése: az 1567. évi regestrumban szerepel először 30 kapuval Zent Emreh néven. Ugyanekkor külön faluként jegyzik 26 kapuval Bedecs tízesét a mai Szentimrének. (SzOkl. II. 221.) 1583-ban Szentimreh, 1602-ben Szent Imre formában fordul elő. A falu Szent Imre tiszteletére szentelt templomától kapta nevét és ez bizonyossá teszi, hogy első temploma egykorú volt a többi szomszédos, szentekről elnevezett templommal, vagyis a 13-14. században már román stílusú templom állott itt. 159 A szentekről elnevezett falvakról bővebben BENKO Loránd: Az Arpád-ház szentjeinek szerepe a középkori magyar helynévadásban. In: Magyar Nyelv. LXXXIX. Budapest, 1993. 160 KNIEZSA 1943. 131. 107
