Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - PATKÓ FERENC: A Hargita-hegységi xilofág (fát fogyasztó) bogarak (Insecta — Coleoptera)

1. Bevezető A xilofcigia olyan táplálkozási módot jelent, amelyben a rovar a fás szárú növény fa szövetét, vagyis a xilemet fogyasztja, kiegészítve a háncs- és kéreg-, vagyis a /Zoera-fogyasztással. Ahhoz, hogy a kemény vagy félkemény fás szövetet fogyasztani tudja, az illető rovarnak sajátos száj szervekkel, ill. rágókészülékkel kell rendelkeznie. A bogarak nemcsak kifejlett, vagyis imágó alakban fogyasztanak (vagy fogyaszthatnak) fát, hanem lárva állapotban is. Például, mivel a cincérek (Cerambycidae) vagy a szúbogarak (Ipidae) teljesen a fákban fejlődnek ki, lárva korukban azt is fogyasztják, míg felnőtt korukban már virágport esznek vagy a fák kicsorduló nedveit isszák. A szúbogarak nagy része a fenyveseket kedveli, lévén hogy az új egyed azok kérge alatt fejlődik. A járatok elhelyezkedése sajátságos rajzolatokat képez, ezek rovari fajjelleggel is bírnak. A kéreg alatt elhelyezkedő járatok biztosítják a helyet a peték lerakásához és a lárvák fejlődéséhez. Ez ellen az élő szövet - a fenyők esetében - gyantatermeléssel védekezik. Ha ez nem sikerül, azon a részen a szövetek elhalnak. Megszűnik a nedvkeringés, főként a tápanyagforgalom. Az elhalt fatörzsek belsejébe a felnőtt szúbogarak csak később hatolnak, miután már nincs folytonos vízkeringés a fában. A fák belső részeiben fejlődnek, szaporodnak a cincérek (Cerambycidae) is, amelyek főként az öreg vagy elhalt bükkfákat (Fagus sylvatica) és tölgyeket (Quercus petraeae, Q. robur, Q. cerris) kedvelik. Minél fejlettebb egy erdő, vagyis minél inkább elérheti a klimaxos állapotot, annál több bogárfajt tud fenntartani. Ezt szakirodalmi adatokkal is alátámaszthatom. 1959-ben jelent meg Svédországban egy kitűnő munka, amelyben a szerző, Thure Palm - aki a évekig tanulmányozta svédországi lombhullató erdők bogárfaunáját - kutatásai eredményeit összegezi. A mű, amelynek címe: Die Holz- und Rinden-Käfer der Süd- und Mittelswedischen Laubbäume, a szerző doktori értekezésének könyv alakban való kiadása. Az angol és svéd összefoglaló 820 (!) fajt sorol fel amelyek a fákban - főleg öreg fákban - élnek és fejlődnek; rendszertanilag 60 családba sorolhatók. A szerző saját felvételei azt igazolták, hogy az akkori Svédország lombhullató erdei sok öreg fát is tartalmaztak: ott korántsem az volt a szakemberek álláspontja (50 évvel ezelőtt), mint idehaza (ma is), hogy az öreg fák „betegítik" az erdőt. Mivel a mű megjelenésekor (ne feledjük: 3 évvel 1956 után!) a szocialista ideológia szerinti „imperialista Svédországból" származott, valószínűleg mellőzték, így nekem adatott meg az öröm, hogy felvághassam a könyv lapjait, 2005-ben, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában.