Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS: Bárth János: Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízes működése a XVII-XIX. században

kellett, hogy a kivágott fa valóban a plébános udvarára jusson." A fuvaros a kijelölt útról nem térhetett le. A tízesbeliek igen szép hagyományt teremtettek, amikor az őseikért bizonyos rendszerességgel misét mondattak. A bánkfalvi három tízesnek közös havasi kaszálója volt: a lófőrész (179.). Füvét Altíz, Martonos és Simonszege váltakozva kaszálta. Részjogot a kaszálóból csak a lófők szerezhettek. Aki nem tartotta be a tízestörvényt, annak harmadszori és végső büntetése az volt, hogy jussa nélkül maradt. Ez esetben a lófűrész megnevezés alak használata esetleg régi idők nyelvi hagyatéka lehet, amikor a lófő szó Xófűnek hangzott, és nem biztos, hogy a humorra való hajlam szülte volna. Nem lettek volna székelyek, ha a szomszéd tízesek között nem támadott volna vita, sőt per is. A pereskedések"hála az ügyvédek végtelen kapzsiságának", írja Bárth, fölöttébb sokba kerültek. 1834-35-ben a bánkfalvi 3 alsó tízes Majd hegyese és Hortyád miatt folytatott pert Ittkétfalvával. 1854-ben Körösményfalva és Ittkétfalva szállt vitába egymással. A tűzifáról való gondoskodás volt a fő ok, amiért elkülönítették, védték a tilalmas erdőket. Ezek pedig a tízesek területétől keletre estek. Háromtízesnek azonban létezett egy nyugatra fekvő tilalmasa, a Monyasd bükké, amely későbbi, 18. századi szerzeménye, öröksége a tízesnek. Szentgyörgyön a tízesbirtokok sávjai a mindszenti határtól a tízeserdők keleti határáig terjedtek. Keleten a hegyoldali, hegyháti szántók a tilalmasok ciheréig értek. Bárth János úgy látja, hogy ezek a hegyháti, hegyoldali szántók a ciher körüli foglalások, orotások (irtások) eredményei. Nem tudom, hogy ezzel a válasszal megoldottnak tekinthetjük-e az előbb felhozott magaslati mezsgyék, szántóföldek kérdését? Ezután következtek az igazi tilalmasok: a bükk-, a kőris-, nyír- és fenyőerdők. Háromtízes birtokolt a legtöbb tilalmaserdőt, 424 holdat, míg Kotormány csak 60 holdat. Szentgyörgyön egyik évben a nyugati oldal, a mező képezett vetéshatárt, olyankor az erdőként emlegetett keletit ugarnak hagyták. Én úgy tudtam, hogy a kétnyomásos gazdálkodás Csíkban, jelen esetben Alcsíkon az 1940-es évek elején végképp lezárult. Bárth János viszont úgy találta, hogy ez a gazdálkodási mód itt megérte az 1950-es éveket (192). Háromtízes 1840-ben újabb konstitúciót fogadott el az erdőirtók (orotók) és foglalók ellen. Ennek dacára már 1844-ben megállapítást nyert, miszerint a Gálok és a Tomposok jelentős foglalást engedtek meg maguknak. A foglalások a tilalmasok körül történtek.