Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS: Bárth János: Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízes működése a XVII-XIX. században

A tízes okmányokat tanulmányozó szerző olyan konklúzióra jut, hogy két ellentétes törekvés figyelhető meg: egyrészt megvédeni a tűzifát adó tilalmas erdőt az irtástól (orotástól), másrészt a magánbirtok orotással (195-197.) történő szaporítása, a közös birtok, a tilalmas rovására. Az eddigiekből kiviláglóan az erdővédelem képezte a tízes egyik fő feladatát. A falopást keményen sújtották. Körösményfalva 1619. és 1786. évi végzéseiből látható, hogy a tettesnek elkobozták egy tehenét. 1837-ben a menasági legényekre Jakab-ág vágásért szabtak ki súlyos pénzbüntetést. A tízesbeliek, mint már jeleztük, az erdőt, füst szerint, naponta felvigyázták. Az erdőpásztornak tilos volt fejszével az erdőbe mennie, csupán pácát vihetett magával. A tízes törzslakossága erdőszabadítás, faosztás alkalmával a vezetőség által meghatározott időben és körülmények között készíthette meg és vihette haza a terűfáját. Aki nem így járt el, azt megbírságolták. Az árvizeket követően a tízes gondja volt, hogy a vízmosta partokat megbojtozzák. A bojtozás, bojtolás elsősorban fiatalabb ágas, csapos fenyőfáknak a vízmosásba való hosszanti behelyezését jelentette. Majd kavicsot, földet, fövényét lapátoltak rá. Bojtból állították a gyepűkerteket is. Ezt nem bojtágból, hanem fiatalabb fenyők felhasználásával csinálták. A közösség építőfát juttathatott a károsultaknak, de adott fát a molnárnak, a kovácsnak. Korábban tűzifához jutottak a lakodalmat tartók, úgyszintén a tort ülők. Székelykapu építéséhez, eszközök készítéséhez a tízes jogosultjainak keményfát biztosított. Igásállataik a tízeslegelőkön, ciherpaskumokon legeltek. A fejősteheneket az ugaron maradt részen járatták. A lovak a tehéncsordával ugyanodajártak. A sertéscsordát „földfagyástól földfagyásig", amíg a disznók túrni tudtak, hajtották ki a legelőre. De a ridegsertés-tartás körülményei között télen is kihajtották a disznókat. Jó makktermés esetén ősszel mintegy két hetet felölelő időszakban, minden füsttől egy sertést makkoltatásra ki lehetett a csordába csapni. Jelentős ingatlanok mellett a tízes ingóságokat is mondhatott a magáénak: irattárat, ládát, határbarázdáló ekét, tűzoltó felszerelést, mérőedényeket (etalonokat). A rendtartó tízes, mivel ezekre szükség volt, időnként nagy közmunkaakciókat szervezett. Ilyenek: a hóhányás, jégvágás, útcsinálás, árvízvédelem, faaszalás, bokorirtás, források, kutak kitisztítása, vetéskapuk, vetéskertek állítása, javítása. E munkálatokat nagyobb számú résztvevővel, kalákában bonyolították le.