Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS: Bárth János: Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízes működése a XVII-XIX. században

- óvta, őriztette a tilalmasokat; - megzálogolta az erdőrontókat, a közmunkáról elmaradókat; - irányította a tízestagoknak az erdőből való részesedését; - megszervezte a faeladást, az árverést; - bérbe adta a tízes kaszálóit; - felvigyázta a tízesbeli közmunkát; - gondoskodott a tízesbeli apaállattartásról; - felügyelt a legeltetés rendjére, pásztorokat fogadott; - megjavíttatta a tízes kápolnáját; - felügyelt a temetkezés rendjére; - vezette a tízesgyüléseket. A tízes a tilalmasbeli erdő védelmét tartotta a legfontosabbnak. A büntetések harmada az erdőbíráknak, kétharmada a tízesnek jutott. A viceerdőbírák feladata: felvigyázás az erdő őrzésére, valamint a tagság gyűlésbe hívása volt. Az erdőt naponta ellenőrizniük kellett. Más tízesfunkciót viselők: korombíró (tűzvédelmi biztos), bikabíró, hídbíró, kápolnabíró és a jegyző. Az esztenabírákat nem a tízes, hanem az esztenatársaság választotta. Az állam is óvta az erdőket. Ez esetben a tízes és az állam érdeke egybeesett. Azonban, vélekedik Bárth János, a magyar állam nem volt tízespárti. A tízes közbirtokosság közösségi szellemét nehéz volt összeegyeztetni a magyar vadkapitalizmus szélsőségesen individualista szellemével. A 19. század végén és a 20. század elején a vármegyei hatóságok akadékoskodásai, zaklatásai a tízesek rovására hozott bírósági ítéletek, az ügyvédek arcátlan honoráriumigényei megkeserítették a tízesek tevékenységét. A tízeseknek az ősidőktől örökölt autonómiája a sok hercehurcában megkopott. Mindezek dacára a tízesnek sikerült erdeit megőriznie. Nagy terhet jelentettek az állami adók, illetékek. A tízesbeli erdőben már csak állami engedéllyel vághattak ki fát. 1948^19-ben az erdők államosításával a talaj kicsúszott a tízes lába alól. A tízes évente hűtősöket (esküdteket) választott a községi tanácsba, akik főként a vetéshatár védelmét látták el. A község részére biztosítottak polgárt, fuvarost, éjjeliőrt (strázsát). Ezzel a tízesek a község munkáját, működését támogatták. A község a tízesekre terheket rótt: a határkertek, kapuk fenntartását, az útjavításokat, a tűzvédelmet hárította rájuk. A községháza javítása, tűzifájának biztosítása ugyancsak a tízesekre hárult. A fakepe dolgában a könyv szerzője így ír: ,Mivel közismert, hogy az emberi kapzsiság és ravaszság határtalan, a tízesek vezetőinek vigyázniuk