Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS: Bárth János: Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízes működése a XVII-XIX. században

Barhulyt, Pasztuláczot, Pasztulyt írt. In: A többség kisebbsége. 155). Ök leginkább moldvai románok voltak, akik a 17. század utolsó harmadában történelmi események, háborúk hatására al8. században pedig gazdasági okok miatt jöttek, menekültek Csíkba, és telepedtek itt meg. 1835-ben „a földesurat üsmerő oláhokat" a tízes befogadta, ilyen feltételt szabva nekik: őrizzék ők is a tízes erdejét, akárcsak a lófő és nemesi renden lévők. Ezt a döntést, úgy gondolom, a helyi földesurak, kisnemesek is igényelték. 1750-ben a görög katolikusoknak templomuk, papjuk, kántoruk volt. A tízesjog természetszerűleg együtt járt a tízesbeli terhek viselésével. A tízesbirtokos faosztáskor fát kapott, faárveréskor licitálhatott. Igásállatait jártathatta a tízes pusztáin, cihereseiben úgyszintén teheneit, sertéseit, kecskéit a hazajáró csordában. Disznait makkoltathatta a tízes erdeiben. Teheneit hajthatta a tízes bikájához, kocáját a kanhoz. Biztosra vehette, hogy a tízes temetőjében kap majd végső nyughelyet. Terhek, amelyeket minden tízestagnak viselnie kellett: őrizte, amikor sor került rá, a tízes tilalmas erdejét, karban tartotta a vetéskeit ráeső részét, részt vett az út-, híd-, templomjavításban, trágyát adott a bikatartó gazdának. Szorult esetben pénzzel is támogatta a tízest. „Akik terhet nem viselnek, hasznot sem kapnak", volt a tízesek egyik alapelve. Beüsmertetéskor sokan jelentek meg. Az áldomás is vonzotta őket a gyűlésre. A tízes élén választott tízesbíró, másként főerdőbíró állt. Ot az ugyancsak választott vicebírák segítették. A gyűléseket legtöbbször a tízesbíró házában tartották. Martonos konstitúciója (1820) kitért a zavart keltők büntetésére. Szankcionálták azt, aki ott, a gyűlésen „asztalt kujakol". Aki törvénytelenül zavart keltett, azt 1 rajnai forint büntetésével csillapították le. A választott vezetőséget tízestanácsnak, birtokossági tanácsnak, választmánynak hívták. 1794-ben Körösményfalva, a tízes dolgainak eligazítása végett 12 emberséges embert választott. 1814-ben ugyanott elöljárókat választottak, „akik minden bajokat, amelyek a Tilalmas [...] ártalmára lehetnek, eligazítsák. " (142.) A tízesbírót főerdőbírónak is hívták. Az utóbbi megnevezés arra utal, hogy a tízesbeli javak között az erdő az első helyen állott. A tízesbíró mellé választottak erdőbírókat és jegyzőt. A főerdőbíróra igen széles feladatkör hárult: - irányította, felügyelte, képviselte a tízest; - kezelte a tízes vagyonát, pénzét; - elszámolt a bevételről, a kiadásról;