Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS: Bárth János: Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tízes működése a XVII-XIX. században

zanak, szállásoljanak, mert ezáltal a trágyázással termékenyebbé tették a területet. Szent Mihály-napkor (szeptember 29.) hazahajtották és szétszórták a sereget. A juhtartók ekkor nagy eszem-iszomot csaptak. A kiadást a trágyapénzből fedezték. Majd „a juhtartó gazdaság" új pásztort fogadott, aki november 25-ig legeltette a nyájat. Szentgyörgy község a juhtartásban mindig előbbre volt, mint Bánkfalva. Ez talán összefügghetett a bánkfalvi szántók nagyobb termelékenységével. A tízes, a rá eső részen, gondoskodott a falukapuk, falukerítések állításáról és karbantartásáról. A kapukat akkor tartották becsukva, amikor azon az oldalon éppen vetéshatár volt. Máskor nyitva maradhattak. A tízesközösség a vetéskapuk, vetéskertek fenntartásánál, de egyéb munkavégzés esetében is igyekezett az igazságosság ösvényén járni, a munkát, a teendőket a tízes lakói között méltányosan elosztani. A kútközösségek egy-egy jelentős ivóvizet adó kút, forrás köré csoportosultak. Lelki, vallási igény hívta életre a rózsafüzér- vagy olvasó társaságokat, amelyek a tízes kebelében szerveződtek. Az egy koszorúba tömörülők számon tartották egymás gondját-baját, és kölcsönösen segítették tagjaikat. E terjedelmes tanulmánykötet írója bevallja: „e tanulmány elsősorban a tízes közbirtoklás hagyományos formáinak kíván emléket állítani". Az 1848-as események, főképp pedig 1867 után a tízesek életében változások következtek be. A polgári hatalom új szervezeti formákat honosított meg. Saját elveit, törvényeit kényszerítette a tízesekre. 1893-ban Körösményfalva tízes felháborodva veszi tudomásul, hogy a beltelkek arányában akarnak részjogot adni a közös tilalmas erdőkből és legelőkből. így akinek nagyobb a beltelke, az több szavazati joggal rendelkezne, több részjoggal bírna. 1893. január 29-én Körösményfalva akaratát ilyen formában öntötték, fejezték ki. „A tilalmas erdő és legelő egyenlő arányban használtassék és a telekkönyvben is úgy jegyeztessék föl. " (99.) Ősibb, demokratikus elv és bevált gyakorlat alapján döntöttek így a körösményfalviak. Jenőfalván 1905-ben 151 tízesbirtokos ragaszkodott ahhoz a régi szokáshoz, hogy minden tagja egyenlő arányban birtokolja a tízes erdejét (100.). Háromtízes tízesbirtokossága a közbirtokossága alakuló gyűlésén leszögezte, miszerint a 424,9 holdnyi közös erdőt a 155 tulajdonos egyenlő arányban birtokolta. Megállapítható, miszerint a magyar polgári törvényhozás és gyakorlat a közbirtokosságot illetően az egyenlőtlenség elvét juttatta érvényre. Emiatt a