Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

KORMOS Tivadar ugyanakkor többször is helyesen értékelte a BrassóiBarcasági-Háromszéki-medencesor pliocén üledékeinek gerinces őslényanyagát (1916; 1917). Idézném szó szerint, amit 1916-ban megfogalmazott, hiszen igen jelentős, amit mondott, abból a szempontból, mennyire lényeges mondanivalója van a gerinceseknek e medence üledékei korának pontosításában: „A barót-köpeci lignitek faunáját ugyancsak most tanulmányozom. Miként a fentiekből is kiderül, a fauna hasonlatossága az ajnácskőivel mind feltűnőbbé válik. A baróti fauna gazdagabb az ajnácskőinél, amennyiben majom(Macacusl), Ursus (Ursus Böckhi SCHLOSS.), Canis, Sus stb. maradványok is előfordulnak benne, azonban a Castor, Tapirus [T. hungaricus MEYER], Axis [Cervus (Axis) pardinensis-hzz közelálló], Capreolus, Paraliurus, Testudo[=Emys - lásd fennebb KOCH (1900) pontosítását] nemek, sőt részben az idevágó fajok is közösek. Ha hozzávesszük ehhez még azt, hogy Hidvégen a baróti-köpeci képződményből a Mastodon Borsoni sem hiányzik, kimondhatjuk, hogy e lignitek az ajnácskői rétegekkel azonos, vagy közel azonos korúak és utóbbiakkal együtt csakugyan a levantei emeletbe helyezendők." A világháború hatása a geológiát is érintette. Már 1916-ban, a román betörés például lehetetlenné tette Erich JEKELIUS terepezését a Kárpát-kanyar hegyeiben (LÓCZY 1917). Aztán a két magyarországi forradalom forgatta fel a Földtani Intézetet, és osztotta meg személyzetét (SZONTAGH 1923; PÁLFY 1934). Végül Trianon után a tanulmányozott terület egy másik állam fennhatósága alá került. Nyilván, nem nyomtalanul a belső-kárpáti medencék kutatására és lignitbányászatára nézve. Az új helyzetben, 1920-ban a Baróti-medence szénbányászata gazdát cserélt. Az erdővidéki Bányaegylet Rt, melynek főtulajdonosa ebben az időben is a marosvásárhelyi székhelyű Első Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank volt, Karl KLEIN brassói iparos közvetítésével (David M. PRÉDA földtani szakvéleményére alapozva), az 1920. március 22. szerződéssel 22 bányatelkét (Köpecen 5, Baróton 6, Vargyason 6, Alsó- és Felsőrákoson 4, Hídvégen 1) valamint 22 helység (a fentebb felsoroltakon kívül: Olasztelek, Száldobos, Középajta, Nagyajta, Bibarcfalva, Nagybacon, Szárazajta, Miklósvár, Ágostonfalva, Homoródalmás, Bodos, Muzsna, Pálos, Kisbacon, Lüget, Bölön) határában lévő szabadkutatmányait eladta a bukaresti székhelyű KőolajBánya- és Iparbank részére, amelyiknek egyik főrészvényese, a Románia Carboniferä, egy év múltán az egész baróti bányavagyon kizárólagos tulajdonosává vált, időközben erre a szénmedencére korlátozva egész tevékenységi területét. A folytonosságot az 1913-ban HOFFMANN Gézát váltó Johann KEKKEL - szintén Selmecbányán képzett - bányamérnök-igazgató képviselte, akit az új tulajdonosok megtartottak.