Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

(Köpec), Parailurus anglicus BOYD & DAMKINS (Köpec), Castor fiber LINNÉ fossilis (Köpec), Mastodon arvernensis CROIZET & JOBERT (Angyalos, Bardóc, Illyefalva), Equs primigenius MEYER (Köpec), Cervus capreolus LINNÉ fossilis (Köpec), Gazella sp. (Illyefalva). Az is kiderül, hogy sok a csontoshalmaradvány (teljes lenyomat: Köpec; csontok: Arapatak, Bárót, Bodos, Erősd, Köpec, Nagybacon, Szárazajta; pikkelyek: Sepsiszentgyörgy); ugyan azok feldolgozottsága - a mai napig - roppant csekély. A Köpecen talált teknősmaradványt: Emys lorettana MEYER fajhoz tartozónak mondta (ezt a besorolást nem ismerve, a korábban Testudo sp. néven szereplő, a Földtani Intézetben őrzött maradványt SZALAY Tibor (1932) szintén az Emys nemzetségbe sorolta, de az Emys orbicularis LINNÉ [jelenkori] fajjal azonosította). A gerinces őslénytani leleteknek kedvezett a bányászati művelés, egyébként nem sok esély lett volna azok feltárására (PETHÖ 19002). Sok lelet így került a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, vagy a Magyar Királyi Földtani Intézet tulajdonába, mint a HOFFMAN Géza által többször is küldött teknősbéka-leletek (BÖCKH 1903), de előfordult, hogy leletmentésért és kiásásért az Intézet terepre küldte szakembereit, mint 1909-ben ROZLOZSNIK Pált Hídvégre (LÓCZY 1911). A brassói szászok is szorgosan gyűjtötték az őslényanyagot: múzeumi és iskolai gyűjteményekbe, amelyeket aztán külföldi szakemberekkel próbáltak pontosan meghatároztatni. Franz TOULA egy ilyen meghatározásra, Bécsbe küldött anyagot leközölt a bécsi Földtani Intézet közlönyében (1911). Ebben külön fejezetet szentelt a Friedrich LEXEN tanártól (Honterus Líceum, Brassó) és MELZEN bányatulajdonostól, Illyefalváról küldött gerinces-maradványoknak (fogak), ezek: Mastodon arvernensis CROIZET & JOBERT, Tapirus cf. telieri HOFMANN, Cervus sp. (cf. C. etuarianum CROIZET & JOBERT), Palaeomeryx cf. meyeri HOFMANN, Rhinoceros (Aceratheriuml) sp., Stenofiber (Chalicomys) cf. jage ri KAUP. A mellékelt fotók és megadott méretek alapján, akár utólag is pontosítható meghatározásokat a fiatal (27 éves) VADÁSZ Elemér (1912) igen keményen (szerintünk igazságtalanul), durva túlzásokba esve bírálta a Földtani Közlönyben („tiltakozunk az ellen, hogy valaki selejtes munkákkal ismertesse a magyarországi kövületeket" szövege még a brassói szászokra nézve is sértő volt). TOULA faunalistája végül is mindenképp pozitív adatokkal bővítette a medence gerinces őslénytanát. (Egyébként TOULA nem először közölt tanulmányt Brassó környéki kövületekről, és máskor is kapott kritikát a Földtani Közlönyben, például KORMOS Tivadartól (1912), mely írásában a neves magyar gerinces őslény búvár nem TOULA szakmaiságát kérdőjelezte meg, hanem elég bősz nacionalista hangvétellel a németek azon jogát, hogy Brassó várost a maguk nyelvén Kronstadtnak mondhassák, s e nevet szabadon használhassák.)