Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

nem a Congeria-, hanem a Dreissena-ncmzetség körébe utalta (1: WANEK 2006). Pedig a különbség egyszerűen megállapítható a kagylók zárszerkezete alapján. Az őslény-anyagot, mit HALAVÁTS maga látott (a WACHNER által gyűjtött, 1.: fennebb), nem határozta félre: ö is Dreissena muensteri BRUSINAnak határozta azt, amit a korábbi irodalom Congeria triangularis PARTSCH néven illetett. Azt már csak feltételezhetjük (bár WACHNER említett korbesorolása ezt cáfolni látszik), hogy miután a fiatal szász tanár által küldött anyagot meghatározta, ő is módosította nézetét. A székelyföldi-barcasági medenceüledékek koráról azonban többet nem nyilatkozott. Három év múlva, 1918-ban nyugdíjba vonult (SZONTAGH 1923). Az biztos, ha LŐRENTHEY elkészítette volna ígért monográfiáját, azaz revideálta volna az elődök által leírt puhatestü-kövületeket, kiegészítve a maga által újakként azonosítottakkal, HALAVÁTS tévedésének is kisebb esélye lett volna. Sajnos, a tárgyalt korszak végéig a puhatestű-kövületek újraértékelése egyre csak késett. Az nem sokat lendített a helyzeten, hogy Spiridon BRUSINA élete fő művében (1902) a Baróti-medencéből 10 fajt (egyet csak nemzetség szinten meghatározva: Theodoxus semiplicatus NEUMAYR, Valvata gibbulaeformis BRUSINA, Sandria kochi BRUSINA, Sandria destefani BRUSINA, Staja acutecarinata BRUSINA, Pyrgula transilvanica BRUSINA, Dreissen[si]a münsteri BRUSINA, Dreissen[si]a calochroma BRUSINA, Dreissen[si]a ljubici BRUSINA és Neritodonta sp.) ábrázolt, bár jelzésértékű, hogy csak Dreissena-fajokat (hármat!) ismertetett innen, Congeriat véletlenül sem. Még egy ember volt azidőben, aki nem vette át, jobban mondva elállt LŐRENTHEY rétegtani értelmezésétől: HOFFMANN Géza. Ő azonban nem volt sem őslény-, sem rétegtanász. A széntelepek bányageológiai szakemberét mint ahogy az általában mindig így van - kevésbé érdekelték az őslénytan és rétegtan tudományos eredményei, nem követte a megváltozott nevezéktant. Ezt fényesen igazolja a már sokat idézett, háromszor is kiadott munkája (1901; 1905; 1909). Bár hivatkozott nem csak Franz HERBICH és Melchior NEUMAYR, hanem BUDAY József, KOCH Antal és LŐRENTHEY Imre eredményeire (1.: WANEK 2006) is; mi több, elmondta (1901): „az utóbbi a legújabb kutatások alapján a levantei emelet mellett nyilatkozik". Az első kiadás IV. fejezetében (Az Erdővidék geológiai viszonyai, 16-21. o.) még következetesen e korba sorolva tárgyalta a széntelepeket és a bezáró üledékeket, de írásának vége felé, a hídvégi üledékeket már „pontusi"-nak mondta (36 o.), ezzel teljesen elmosta a különbséget a Székelyudvarhely környéki miocén üledékekkel szemben, melyeket szintén „pontusi"-korinak tartott (37 o.)! A Székely Kongresszus előkészítő bizottságának megrendelésére írt mű második kiadásában (1905) a Selmecbányái Bányászati Akadémián oklevelet