Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

kutatások azonban kimutatták, hogy azok tulajdonkép Dreissensiak s a típusos Congeriak innen meg teljesen hiányoznak. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a Congeriak a pannoniai-pontusi [...] emeletre, míg a Dressensiák a levanteire jellemzők, akkor e képződményeket Lőrenthey J. [sic!] dr. eredeti felfogása szerint meg kell hagynunk levanteinek. " Utolsó Trianon előtti, témánkba vágó értekezésében (BÁNYAI 1917), Kézdivásárhely környékéről (a Bodoki-hegység előteréből) már fejezetcím alatt foglalkozott a „Levantei emelet" üledékeivel, pedig ekkor egy kezdi vásárhelyi mesterséges feltárásban lelt Unió crassus RETZ alakon kívül semmi más őslénytani lelettel nem tudta alátámasztani - az egyébként helyes - rétegbeazonosítását. Jeleztük már, hogy LŐRENTHEY Imre (jól megindokolt) korbeazonosítását (WANEK 2006) az akkori magyar tudományosság nem minden képviselője vallotta magáénak, még akkor sem, ha a többség igen (1.: KALECSINSZKY 1901; PÁLFY 1909; 1910: PAPP 1912; 1915; KORMOS 1916; WACHNER 1916; BÁNYAI 1916; 1917; stb.). A szakirodalomban valóban úgy élt, hogy HALAVÁTS Gyula A nagybecskereki fúrólyuk című (1914) munkájában fogalmazta meg LŐRENTHEY nézeteivel szembeni véleményét, mármint azt, hogy a Baróti-BarcaságiHáromszéki-medencesor üledékei nem „levantei" (azaz: bármilyen Kárpáttérségbeli rétegtani értelmezés szerint, mindenkoron: [késő-]pliocén), hanem pannóniai-pontusi (amit akkor ugyan a pliocénbe soroltak , de annak egy mélyebb szintjének tartották - mai azonosítás szerint: késő-miocén). Az igazság azonban az, hogy HALAVÁTS azt már jóval korábban kimondta (1904). HALAVÁTS Gyula nagy szakmai tekintéllyel rendelkező, rendkívüli tudással és tapasztalattal bíró kutató volt, aki épp a Kárpát-medence pannóniai-pontusi üledékeinek és faunájának kutatásában szerezte legnagyobb érdemeit. Évtizedeken át részt vett a Balaton és Budapest környéke, a Bánság és DélErdély hasonló kori képződményeinek és azok kövületanyagának intézményes kutatásában, feldolgozásában. Szakmai tudásánál csak széles pászmájú általános kultúrája volt nagyobb. Csak, mint példát említeném, hogy művészettörténészként [!] (mindenekelőtt Dél-Erdélyben, a Szász-föld középkori építészetének jeles kutatójaként) is kiemelkedőt alkotott. Ilyen emberről általában azt tartják: nem téved. Pedig tévedni valóban a legemberibb dolog. Hol, miben tévedett HALAVÁTS? Ugyan észrevette a fauna endemikus jellegét, de a lehetséges kapcsolatokat csak a távoli szlavóniai „paludinásrétegekben" tudta keresni. Meg sem fordult fejében a Kárpátokon kívüli, Román-alföld pliocén üledékei faunájával való rokoníthatóság. Figyelmét teljesen elkerülte az a tisztázás, ami a medence Dreissenssidaeit egyértelműen