Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

márga következik, melyet a Limnocardiwn fiichsi NEUMAYR tömeges előfordulása miatt a bányászok „pillangós palának" neveznek. Az eddigi rétegsort egy egységnek vette, mely felett andezit-homok uralta összletet írt le, Bithynia, Planorbis és Dreissenfsija kövületekkel, melynek középtáján egy jellegzetes Limnocardium fuchsi NEUMAYR faj által jellemzett, sárga márgaréteget azonosított. Mindezek tetején, a (harmadik) fedő összletet, mint levéllenyomat-gazdag, kemény agyagokból állót különítette el. Azért ecseteltük ekkora részletességgel tapasztalatait, hogy érzékeltessük: ez a kép nehezen illeszthető össze LORENTHEY fentebb bemutatott hármas tagolásával, hisz a szén-tartalmú alsó szintet ő úgy jellemezte, mint amelyben a Limnocardiumok ritkák, itt pedig a „pillangós márgák" pont az ellenkezőjét mutatják. Vagyis, a medence litológiája és makrokövület-tartalma inkább a WACHNER jelezte gyors laterális fácies-ingadozást igazolja - legalább is a fő széntelep fedőjétől kezdve. BÁNYAI János is érezte a fauna megfelelő őslénytani újrafeldolgozásának szükségét, szabadkozott is dolgozata végén, arra hivatkozva, hogy vidéki feltételei nem kedveznek egy alapos feldolgozásnak. Az általa tanulmányozott rétegegyüttes koráról (észrevétlenül, de) egy szót sem szólt! Valószínűleg HOFFMANN Géza „magyaros vendégszeretetéért" (dolgozata végén azért köszönetet is mondott), akinek tudta álláspontját: nem állt azok táborába (jobban mondva kiállt közülük), akik a „klasszikus", azaz a „pontusi" korbesorolást elvetették (1.: alább). Az is gesztusértékű (HALAVÁTS Gyula és hívei irányába), hogy amikor Szárazajta környékének jellemzését zárta (a se itt, se máshol, általa nem jelzett) Congeriakai imígyen emlegette: ,Jútalában a dressensiák és még a congeriák is annyira jellemzőek a szárazajtai medencére, hogy már a szántóföldeken is elárulják magukat nagy tömegű fellépésükkel." Sokkal bátrabban fogalmazott két évvel később (BÁNYAI 1916), amikor (jóval a dolgozata derekán túl) egyszercsak - mint magától érthető dolgot (nem címből és nem következtetésképpen) - megtudjuk, hogy tulajdonképpen a szén „levantei" képződményekben található. A végére annyira belemelegedett, hogy tiszta érvekkel állást is foglalt a „levantei" elnevezés használata mellett, emígyen: „Ugyan a plioczén kiváló ismerője, Halaváts Gy. m. kir. főgeológus egy nem rég kiadott közleményében [HALAVÁTS 1914] mintegy reflexiókép [sic!] megemlékezve a magyarországi levantei emeletről, ezeket a háromszéki fiatal képződményeket pontusi (pannóniai) komáknak tartja, mert igen sok bennük a Congeria, s így ő a »Congerias retegek« elnevezést tartaná a legtalálóbbnak. Így fogva fel a dolgot, teljesen jóhiszemiinek tartom Halaváts Gy. nézetét, hiszen a régi irodalom valóban Congeriakról beszél, melyekről az újabb