Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

Ugyancsak ekkor fogalmazta meg (kiemelten!) azt, hogy: „E székelyföldi pliocén rétegösszlet egykorú a romániai »dacien«-nel, azaz amint kimutattam, alsó-levantei korszakú. " (Ha valakinek a dáciai és a levantei emeletek egyszintbe helyezése ma disszonánsnak hangzik, ne felejtse: akkor még nem volt elkülönítve a romániai emelet - vagyis, a Középső-Kelet-Paratethys területén a pliocén felső szintje.) Az első világháború előestéjén három tehetséges kelet-erdélyi fiatal került külső munkatársként a Magyar Királyi Földtani Intézet szolgálatába. Két szász: Heinrich WACHNER (Segesváron tanár) és Erich JEKELIUS (brassói, frissen végzett tanár), meg a már említett magyar: BÁNYAI János (Abrudbányán tanár). Erich jEKELlust a Brassó környéki hegyek (Bucsecs, Keresztény-havas, Nagykő-havas, Csukás), Heinrich WACHNERt a Persány-hegység és a DéliKárpátok E-i peremvidéke, BÁNYAI Jánost pedig a Keleti-Kárpátok hegyközi medencéi kutatásával bízták meg (LÓCZY 1914; 1915; 1916; 1917). Mindhármójuk később, azaz a két világháború között, meghatározó egyéniségévé vált az erdélyi földtani kutatásoknak. Ami a pliocén-kori medencék kutatását illeti, ebbe egyelőre csak WACHNER és BÁNYAI kapcsolódott be. WACHNER a Persány-hegység peremén előforduló pliocén üledékekkel kellett szembesüljön, míg BÁNYAI a Baróti-medence és a Bodoki-hegység DK-i előterével. JEKELluSnak igen kevés dolga akadt akkor a pliocén üledékekkel, csak a Barcasági-medence D-i csücskében találkozott azokkal, a Magyar Királyi Földtani Intézetben eltöltött évei végén (1.: JEKELIUS 1923). Az inkább a geomorfológia felé hajló WACHNER (1916) terepen begyűjtött kövület-anyagát HALAVÁTS Gyula határozta meg. Ez eldöntötte az általa térképezett pliocén üledékek „pannóniai (pontusi)" korbesorolását is. Hogy miért, arról hamarosan szót ejtünk. Természetesen, ilyettén, WACHNER (1916) faunalistája a kor magas színvonalán áll. HALAVÁTS meghatározásai pontosak. Nem sarkított állítása alátámasztása érdekében. így például, az általa korábban Congeriaknak mondott formákat itt Dreissenfsija muensteri BRUSINA-ként határozta meg. WACHNER nagy érdeme, hogy e munkájában felismerte és hangsúlyozta a medence pliocén rétegei biológiájának gyors laterális fácies-változásait. BÁNYAI (1914) Köpecen a széntelep feküjében kövületmentes homokok és sávos, szürke agyagok váltakozásából álló összletet írt le. Közvetlen a széntelep alatt azonban békaszőlő (Potamogeton) -magok és -levelek lenyomatával és préselt tányércsiga-héjakkal (Planorbis) jellemzett (nyilvánvalóan édesvízi-mocsári őskörnyezetet jelző) szintet azonosított. A 10 m vastag széntelep (ebben jelezte a gerinces-maradványok fő előfordulási szintjét) közvetlen fedőjében Bithynia-gâz&dg, fehér, majd szürke és sárga mész-