Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

telepeit. Melyek közül - véleménye szerint - „csak a Bárót és Köpecz környékén előforduló lignittelep emelkedik felül. Csekély fűtőértékénél (32004100 kalória) fogva ez utóbbi nem kereshet föl távolabbi piacot, de nagy mennyiségét (9-33 m. a tiszta lignit-pad) tekintve mégis számottevő, különösen, ha majd Háromszéken több gyártelep alakúi ". 1913-tól a Magyar Királyi Földtani Intézet - külső munkatársként - a fiatal BÁNYAI Jánost kérte fel a Baróti és Háromszéki medence területének földtani kutatására. Három idevágó jelentése (1914; 1916; 1917) már az I. világháború éveiben látott napvilágot. Ezekről még szólni fogunk, most csak a szénelőfordulások számbavételével kapcsolatos eredményeit emeljük ki: már említettük a köpeci és középajtai szénteleppel kapcsolatos észrevételeit, kutatásait, de jelzett új szénkibúvásokat is: így, Miklósváron a Szénégető-patak völgyében, Bodoson a Vén-patak mentén, a Bodos-patak Csihányos nevü mellékágában pedig régebbi, lignitre hajtott bányamunkálatok nyomaira bukkant. Nagybacon határában, a Galat-patak, Kisbacon mellet a Bükkös-patak medrében, Szárazajtán a Kakucsi-malom mellett jelzett új szénelőfordulásokat (BÁNYAI 1914). 1916-ban megjelent munkájában - mint már szóltunk róla BÁNYAI János a középajtai széntelep földtanával foglalkozott. Háromszéken: Csernáton, Ikafalva és Futásfalva területén kútásáskor feltárt jelentéktelen lignitcsíkokat említett, melyek közül egy alsócsernátonira (cikkében nyomdai elírásként: Alsószentmárton formában) még a XIX. század 80-as éveiben tárót is hajtottak. Az Oroszfaluban, 1910-ben mélyített vízkutató fúrás pedig két (132-133 és 163-164 m mélységben), egyenként 1 m körüli vastagságú lignitréteget harántolt (BÁNYAI 1917). Szintén a világháború alatt látott napvilágot PAPP Károly monumentális összegzése: A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénképlete (1915). Lenyűgöző adathalmaz (majdnem 1000 oldalon), melynek igazi haszonélvezői már a szétesett ezeréves ország utódállamai voltak. Ebben külön fejezetben foglalkozott a székelyföldi lignittelepekkel (a Baróti-Barcasági-Háromszéki medencesor képződményeiről a 896-909. oldalakon). írásunk keretében lehetetlen lenne lerövidítve visszaadni tömény, pontos, megalapozott, szakszerűen bemutatott adatait. Műve ma is időszerű, rétegtanilag helyesen értelmezett, jól használható ismereteket tartalmaz. Lássuk, mi volt ezeknek a kutatásoknak a földtan-térképészeti és őslénytani-rétegtani hozadéka. Ami a puhatestű-faunát illeti - mivel ez a legkézzelfoghatóbb őslényesoport az adott kor és terület üledékeinek kormeghatározására -, nagyszámú adat maradt az utókor számára a térképező szakirodalomból. Elsőnek most is LORENTHEY Imre nevét kell hogy kiemeljük, aki azzal a szándékkal indult újból a Baróti-Barcasági-Háromszéki medencesor