Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)

vékony habarcsos építési réteg is, mely a falcsorbázat alól indult és dél felé fokozatosan elvékonyodott, ill. egy további, eredeti helyén megmaradt, a sárga altalajon elhelyezkedő kő, mely szintén délebbre helyezkedik el, mint a szentélyalap déli falsíkja. Ezt a déli falszakaszt a 22. sír gödrével bontották el. Itt is jól megfigyelhetőek a habarcsszintek közti markáns vízszintes elválások, ill. az I. templom bontásából származó másodlagos helyzetű vakolt kövek. (911. kép) A második templom hajófalát az 1800-ig álló III. fal (= harmadik periódus) alatt, az azzal párhuzamosan futó és kívül 25-30 cm-rel szélesebb alapfallal azonosítottuk. Tetejének szintje: -202 cm, alapozásának alja -252 cm, szélessége 140—150 cm körüli! (11. kép) Az alsó kősorok között hasonló fekete föld, téglatöredékes fehér habarcs található, mint a 2. és 4/a. szelvényben feltárt elbontott szentélyalapozásban - összetartozásuk nem kétséges. A felette elhelyezkedő III. faltól határozottan elválasztható eltérő falszövete és habarcsa alapján, a faltömbök között a belső oldalon omladék, kívül föld húzódik. A hajófalat itt is a bolygatatlan földbe alapozták, majd a fal mellé fekete földet döngöltek, amely a falszövet kövei közé is bekerült. Az alapozáson vízszintes irányú habarcsos lefolyás látszik: valószínűleg két ütemben rakták le. A legalsó kősorban bontásból származó, meszelt felületükkel a föld felé fordított kövek az I. periódus meszelt voltát mutatják. Az V. fal az 5. szelvényben, hasonló elhelyezkedésben (jelentkezése -227 cm), szintén követhető volt III. fal északi oldala alatt. (11-14. kép) Sajnos a mai templom egyik belső falpillérének alapozása miatt a hajófal északkeleti sarka („válla") nem látható, de az említetett falpilléralap túlsó, keleti oldalán a 2. szelvényben az alapozás már nem jelentkezik, tehát az V. fal kelet felé valószínűleg a ráépített III. és II. fal találkozásáig (későbbi hajó és szentélyfal csatlakozásáig) tarthatott. A mai templom egyik belső falpillérének alapozása (nyugatról számolva a 3.) e részen a hajófalak mellett minden korábbi réteget eltüntetett, alatta azonban néhány nem kötésben levő, sárga agyagra fektetett kő jelzett egy É-D-i irányú elbontott falat (?) az V. fal alapjával egyező, -234 cm mélységben. Egyértelmű kapcsolatot az V. fal alapozása és a kövek között nem lehetett megállapítani. Az V. fal északnyugati sarka a 6. szelvényben a következő építési fázis (III. fal) mélyebb alapozása miatt a külső oldalon nem követhető egyértelműen a mai nyugati homlokzatig. A III. fal építésekor ugyanis a sarokban - a keletebbi részektől eltérően - már nem az V. falra, hanem mélyebbre, közvetlenül az altalajra van alapozva, nyilván az itt elbontott V. fal rovására. Az V. fal legalsó kősorának egy-két köve azonban megmaradt, így látható, hogy egykor egészen