Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - KEREKES SZILÁRD: A mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus L.) előfordulása Romániában

KRISTÓ térképen ábrázolta a szórványossá vált lelőhelyeket (1955). Az egyedek csenevész megjelenése tükrözte a leromlott termőhelyi viszonyokat (POP 1960). PÁSZTOHY 1995-ben összesen 12 példányt számolt össze 2 foltban, mind a két esetben borvízforrás közelében. VASS és KOLUMBAN 20 mocsári kőtörőfüvet talált 1998-ban. A 2002-ben megfigyelt 11 egyed egyike sem érte el a fajra jellemző 4 dm-es felső magassághatárt, és csupán egyetlen példány rendelkezett több virággal (KEREKES 2003). 2005 augusztusában 78 mocsári kőtörőfüvet sikerült összeszámlálnom Borsáros nyugati (omlásalji) nyúlványában. (2. ábra) A kőtörőfüvek két, egymástól megközelítőleg 50 m távolságban található foltot alkottak a hargitaligeti lelőhelyhez nagyban hasonlító termőhelyen. A kőtörőfüvek zöme ebben a lápban a sásfélék borította nyílt részeken fordult elő, Equisetum sp., Sphagnum sp., Salix repens, Eriophorum angustifolium, Geranium palustre, Aegopodium podagraria, Lythrum salicaria, Filipendula ulmaria, Salix cinerea (juv.), Parnassia palustris, Vicia sp., Briza media, Peucedanum palustre, Epilobium sp., Cirsium sp., Salix sp. (juv.) és Drosera anglica társaságában. A megfigyelt egyedek minimális magassága 13 cm, maximális magassága 46 cm, átlagos magassága 24 cm volt. Legkevesebb 1, legtöbb 3, átlagosan 1,7 virággal rendelkeztek. A mérés időpontjában (VIII. 16-án) közel egyharmaduk már elvirágzott, valamivel több, mint egyharmaduk éppen virágzott, valamivel kevesebb, mint egyharmaduk bimbózott még. 2. ábra. Térképvázlat a mocsári kőtöröfü csíkszentkirályi előfordulásáról A tusnádi-verebesi Benes-rétlápból POP jelezte először 1955-ben. Verebes közelében, kenderáztatásra használt borvizes tavacskák partján talált mocsári kőtörőfüveket. 1960-ban csenevész egyedekről számolt be. Az 1970-es években végrehajtott lecsapolási munkálatokat követően kétségessé vált a léte ebben a lápban (RATIU 1980, PÁLFALVI 1994).