Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - KEREKES SZILÁRD: A mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus L.) előfordulása Romániában

Drosera rotundifolia, Succisa pratensis, Aegopodium podagraria, Menyanthes trifoliata, Salix pentandra és Briza media társaságában, fűzbokrok árnyékában. Csupán néhány példányt találtunk a nyílt részeken. A megfigyelt egyedek minimális magassága 17 cm, maximális magassága 45 cm, átlagmagassága 27 cm volt. Közel akkorák voltak, mint a környező sások vagy azoknál 5-10 centiméterrel kisebbek. Legkevesebb 1, legtöbb 3, átlagosan 1,7 virággal rendelkeztek. Ottjárunkkor (VIII. 23-án) még virágoztak, illetve második viráguk még bimbóban volt. Elenyésző volt a már elvirágzott kőtörőfüvek aránya. 7. ábra. Térképvázlat a mocsári kőtöröfü hargitaligeti előfordulásáról A csíkszentkirályi Borsáros-lápbeli jelenlétéről NYÁRÁDY számolt be először (1929). SOÓ arany láprózsának nevezte, és a vörhenyes mohaszőnyegből (1940), Poklondfalvával szembeni területről (1943) illetve kékperjés láprétről jelezte (1944) a borvízforrások környékén ekkor még gyakori fajt (POP 1960). A populáció 1944-ben csappant meg először számottevően, amikor a terület gazdája sáncokat alakított ki, elsimította a limonitkúpokat, befogott egyes forrásokat, és kaszálni kezdte a területet (POP 1955). Élettere beszűkülésével a láp déli (Bor-patak melletti) és nyugati (Omlásalji) tartozékaiban (KRISTÓ 1955) valamint a keleti és nyugati láprészietet összekötő keskeny folyópart menti területsávon lelt menedéket (POP 1960).