Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

Tevékenységük ennél jóval összetettebb, amellett, hogy a jövő eseményeire vonatkozóan információkkal szolgálnak gyakran a rontások feloldásában is szerepet játszanak. Ok azok a személyek, akik diagnosztizálni tudják a hozzájuk forduló személy betegségét vagy magyarázattal tudnak szolgálni egy-egy személy halálára vonatkozóan. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a jósokhoz csupán a gyógyítás, rontás helyrehozatalának tevékenységét tulajdonítják vagy emellett a rontás okozását is az ő szerepkörük részeként tárgyalják. A legtöbb vélemény arról győzi meg a kutatót, hogy ezek a személyek tevékenységi területüket tekintve komplexitásra szolgálnak bizonyságul. MÁTYUS Zsuzsanna írja, hogy a specialista szerep nem minden esetben merül ki abban, hogy valaki ért valamilyen jósló eljáráshoz, esetleg gyógyító képességekkel rendelkezik, ártani képes valamely rontáscselekedet által, stb. mert a specialisták is ugyanúgy megronthatok, mint bárki más, tehát ez esetben is vannak átjárások a kategóriák között.

33 PÁRHONYI az általa gyűjtött hiedelemközlések kapcsán írja, hogy néhány elbeszélésből egyértelműen kitűnik a specialista ambivalens szerepe és megítélése, mivel azt tartják, hogy aki el tudja hárítani a rontást az képes előidézni is azt: tehát a gyógyító és rontó kategória nagyon könnyen átfordulhat egymásba.

34 A jós és bábaasszony szerepköre is gyakran egy személyhez társul, a Szilágyságban élt Rusz Bözsi esetében is azt láthatjuk, hogy míg a közvélemény jósasszonynak nevezte, addig bábaként is dolgozott, s ugyanakkor tevékenysége a magzatelvevésre is gyakran kiterjedt.

35 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden jós foglalkozott tehességmegszakítással, viszont számolnunk kell azzal, hogy egy-egy jós tevékenysége nem merült ki csupán egy funkcióban. Azokban a jósokkal kapcsolatos elbeszélésekben, amelyeket az adatközlők úgy beszélnek el mint személyesen megélt esetet a jós gyógyítóként, bajok orvoslójaként jelenik meg. Ezzel szemben azokban az elbeszélésekben, amelyeket az adatközlők másoktól hallottak - gondolok itt a közszájon forgó történetekre - a jósnak sokkal inkább kihangsúlyozódik rontó szerepe. Erre egyfajta magyarázat lehet, hogy az adatközlők a kutató előtt nem vállalják fel az, hogy az illető specialista, akihez ők maguk fordultak nem egyszerűen csak MÁTYUS Zsuzsanna: i. m. 376. PÁRHONYI Tímea: Egy javasasszony szerepei. In: PÓCS Éva (szerk.): Áldás és átok, csoda és boszorkányság. Balassi Kiadó, Budapest, 2004. 260. PÁRHONYI Tímea: i. m. 255.