Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

rendezésében is szerepet kap. kárcsak a csinálmányt, az urszitát is fel lehet oldani, ebben szerepet kapnak azok a specialisták, akik a helyi közösség vagy távoli települések jósai/jósasszonyai közül kerülnek ki. Az urszitát a szakiro­dalom sorsvetésként is megnevezi, ez a fogalom azonban nem ismert Gyimes­felsőlokon. KESZEG Vilmos a mezőségi hiedelmek kapcsán írja, hogy az urszita a ron­tásnak egy sajátos formája, ennek során a specialista megidézi az áldozat béka alakú szellemét. Az esetben, hogyha a békát elpusztítják az áldozat is nemso­kára meghal. Ezt a típusú rontást a Mezőségen pe ursâta-ként nevezik meg. 16 MAGYAR Zoltán csángó mondagyüjteményének egyik hiedelemtörténeté­ben e rontáshiedelem nyers urszita vetéseként jelenik meg. Ennek bekövet­kezte esetén tizenkét órán belül beáll a megrontott fél halála. 17 ANTAL Mária a gyimesi csángók hiedelmeiről írott könyvében említést tesz az urszitára vonatkozóan. Az urszitát úgy határozza meg, mint útra tett ron­tást. 18 Pócs Éva írja, hogy a sorsvetés román területen ursitoare, urisnica néven ismeretes. 19 Innen származik az urszita elnevezés is. PÓCS a sorsvetést szava­zásként megjelenített divinációnak nevezi. Ennek lényegét görög és bolgár példán keresztül érzékelteti, ugyanis a görögök és bolgárok sorsasszonyai felírják a gyerek homlokára a sorsot. Ez esetben áldozatul a gyermek fejéhez ételt-italt készítenek. A sorsasszonyokról szóló mondák általában arról szá­molnak be, hogy három asszony arra szavaz, hogy hogyan, mi által fog a gyermek meghalni. A hármas halál leggyakoribb változatai a vízbe fulladás ­tüzeset folyamán való halál - állat okozta halál vagy tüz-víz-akasztófa halál. 5.2. Az urszita lehetséges előfordulásai Gyimesfelsőloki terepmunkám során az urszitának nem találkoztam azzal a típusú előfordulásával, amely a románságnál megjelenik. Míg a románoknál a sorsasszonyokat természetfeletti lényekként tartják számon, addig a gyime­sekben az urszitásról, mint élő emberről, a közösség rontó szándékú tagjáról beszélnek. A hiedelemközlésekben megjelenik az urszitás mint személy alakja 16 KESZEG Vilmos: Mezőségi hiedelmek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999. 75. 17 MAGYAR Zoltán: A csángók mondavilága. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 520. 18 ANTAL Mária: A gyimesvölgyi csángó magyarok hitvilága. General Press Kiadó, Budapest, 2004. 309. 19 PÓCS Éva: Sors, bábák, boszorkányok. Archaikus sorsképzetek a Közép-Kelet-Eu­rópa hiedelemrendszereiben. In: PÓCS Éva (szerk.): Sors, áldozat, divináció. Janus - Osiris, Budapest, 2001. 207.

Next

/
Thumbnails
Contents