Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben
is, de ennél jóval gyakoribb magának a rontáscselekedetnek a megnevezése, amely leginkább az urszitát vet alakban jelenik meg. Ebben a részben az urszita Gyimesfelsőlokon előforduló változatait vizsgálom. Az egyik adatközlő, B. A. az urszitát olyan rontástípusként nevezi meg, amelyet rendszerint a lakóépület alá helyeznek el. Az asszony egy személyes történetet ismertet az urszitával kapcsolatban. Szülei halálának történetét beszéli el. Véleménye szerint szülei halálát urszita rontás okozta. Ezt a típusú rontást nem csupán szülei halálához köti, hiszen azt tartja, hogy ez a rontás a szülei szomszédainak is halálát okozta. Az urszitáról, mint egy hosszabb folyamat előidézőjéről beszél. Az emberek halálát többszörös állatelhullások előzték meg. Az adatközlőnek nincsenek kétségei afelől, hogy mindezen eseményeket urszita rontás okozta. Ebből az esetből kiindulva, azt vizsgáltam hogy az urszita a gyimesi emberek tudatában valóban egy lakóépület alatt elhelyezett rontástípus-e, vagy ez csupán ennek a rontásnak az egyik formája. Az újonnan elbeszélt történetekből megbizonyosodhattam, hogy az urszita rontás nem helyezhető el egy merev kategóriarendszerben, hiszen a közösség tagjai annak többfajta előfordulását említik. Az adatközlők közül többen is az urszitát a csináltatással azonosítják, nem téve különbséget a kettő között, míg mások az urszitát elhatárolják a állatok rontásától, valamint a csináltatástól. Mindezek ellenére az adatközlők egyazon véleményen vannak azzal kapcsolatban, hogy az urszita-rontás halált idéz elő, amennyiben a megrontott fél nem fordul egy specialistához saját gyógyulása érdekében. Egyik adatközlőm, Gercuj Margit részletekbe menően beszél a urszitáról, azonban az nem ház alatt elhelyezett rontástípusként jelenik meg, hanem lakott területen kívüli rontásként. 20 Az adatközlő a rontásnak ezt a formáját nem csuÉn úgy hallotam, hogy az urszita egy olyan dolog, hogy kimennek az erdőbe, s ott keresnek egy csutakot, visznek magukkal vas abroncsot. S, hogy a mondást, hogy mit mondnak vagy mit csinálnak...azt tudom, hogy mit csinálnak, azt mondják, hogy reahúzzák azt a karikát, az vasból van, reatesznek egyet, kettőt, hármat. Ha hármat tesznek halálra teszik. Az a vas ahogy szorítsa azt a csutakot úgy szorítsa az a fájdalom azt akinek teszik. Az negyven napon beül...Ha urszitát tesznek halálra teszik, az meghal. Hogy negyven napon belöl-e, hogy valamennyicskével többet szenved, kínlódik, de az egy olyan betegségbe esik, hogy azok segíteni nem tud. Hiába próbálkozik gyógyszerrel, hiába próbálkozik akármivel, amíg rea nem talál egy olyanra, aki azt ki tudja kötni, ki tudja csinálni, elkűdik az embert, hogy kerejse meg, met azt olyan helyre teszik, ahol az embernek köze van...hogy mondjam...Mondjuk kaszálója van, le van vágva a fa, oda arra a csutakra es húzhassák.
