Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben
4.2. Átok mint rontási technika Az átok a rontási technikák közé is besorolható. Az átok formájában kimondottak az átok céljául is szolgálhatnak, de ugyanakkor az átok a bajok utólagos magyarázata is lehet. PÓCS Éva fontos tényezőként említi, hogy az átok csak arra száll, aki bűnös. Ahogyan az általa végzett gyűjtésekből is kiderül, a közösség tagjai az átkozódást igazságos dolognak tartják. Mint megjegyzi, az is gyakori, hogy Istenre hárítják az átkot, így a rontás emberi eszközét felemelik a természetfeletti szférába, s ennek köszönhetően, majd Isten sujt le a bűnösre. 13 4.3. A böjt mint lehetséges rontástípus A böjt gyakran akkor bizonyul hatásosnak, amikor az átokkal egybefonódik, viszont a rituális böjt egymagában is szolgálhat rontó eljárásként, s gyakran azzal a céllal történik, hogy a sértő személy halálát okozza. A fogadott böjt az egyház által előírt böjttől teljesen különbözik, viszont annak egy balkáni eredetű archaikus válfajának tekinthető. 14 KOMÁROMI Tünde a böjtöt úgy nevezi meg mint végzetes célzatú rontó eljárást, amelynek vezetője a román pap. Abban az esetben, hogyha valaki bűntelen emberre böjtöl, akkor a kívánt hatás rajta teljesedik be. 15 5. Az urszita típusú rontás 5.1. Terminológia Az urszita típusú rontás az egyénre irányuló rontások egyik formája. A fogalom Gyimesfelsőlokon általánosan ismert, azonban az annak jelentéstartalmára vonatkozó megjegyzések különbséget mutatnak. Habár a közösség tagjai közül sokan ismerik a fogalmat, pontosan nem tudják behatárolni, hogy mit fed a megnevezés. Többen a rontás legveszélyesebb formájának tekintik. A hiedelemközlések azt mutatják, hogy az urszita-rontás gyakori hasonlóságot mutat a rontások egy másik típusával a csinálmánnyal, ennek oka abban keresendő, hogy funkciójában szoros kapcsolatban áll e két rontástípus. Az urszita rontáshiedelem legnyilvánvalóbban a birtokviszonyokkal kapcsolatos konfliktusok által kerül élőtérbe, de ugyanakkor a szerelmi viszonyok 13 PÓCS Éva: i. m. 433. 14 PÓCS Éva: i. m. 433. 15 KOMÁROMI Tünde: A gyógyító román pap. In: VlGA Gyula (szerk.): Néprajzi látóhatár. V. évfolyam, 1-2. szám, 1996. 90.
