Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Elemi oktatás Csíkszékben 1571-1800.1. rész
Gábor úgy találta, hogy Marosszéken akinek 20-25 kalangya gabonája termett, az egész részt, bért adott. Nagyjából ez volt szokásban Csíkszékben is. De az előbb felhozott két régióban a tanulók után járt bizonyos nagyságú, csekély tandíj is. 18 Azonban a fenti két régiótól eltérően Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben a kepéből származó bevétel, a terményjáradék jelentette az iskolamesterek, tanítók jövedelmének elsődleges forrását. Az egyházi telek, szántó, kaszáló használata nem elhanyagolható tétel. Itt azonban a terményjáradék a fizetésben az első helyen állott. Nálunk a pénzforgalom (piacgazdaság) még kezdetlegesebb volt, mint az előbb említett két vidéken. Bár itt a kántorok már előbb részesültek a stólapénzből, de a tanítók esetében a pénzből való részesedés tulajdonképpen a 18. század közepén, második felében, a gyergyói tanítóságnak a fizetése javítás érdekében indított mozgalma során merült fel. Legalább így mutatják a források. Négy gyergyói községben, 1731-ben, Alfaluban, Gyergytószentmiklóson, Szárhegyen és Újfaluban az iskolamesternek juttatott kalangyák száma 153 és 300 között volt. Ditróban 153 kalangya (kereszt) a bevétel. Remetén 106 kalangya őszrozs és két kalangya zab (hajói értettem!) a járadék. Emellett 15 vékaférő szántót és 6 szekér szénát termő kaszálót használt a kántor. Csomafalván 136 kalangya őszi rozs és ugyanannyi kalangya zab képezte fizetségét az iskolamesternek. Megjegyezzük, hogy Szárhegyen a kántor a tanítónak 30 kalangya rozsot fizetett és 30 kalangyát a tavaszi vetésből. A Csíki-medence községei e tekintetben szintén változó képet mutatnak. Szentdomokoson az iskolamester 60 kalangya őszbúzát és ugyanannyi zabot vihetett haza. Karcfalván (Nagyboldogasszonyfalván) őszbúzából 225 kalangya volt a fizetsége Abos István kántornak és ugyanennyi zabból is. Rákoson 170 kalangya búza és hasonló mennyiségű zab képezte a fizetséget. A rákosi iskolamester, kántor, Kovács Miklós 40 kalangya búzával és 40 kalangya zabbal honorálta az ismeretlen nevű tanító fáradozását. SEBESTYÉN Kálmán: Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1979. 138-160.; SlPOS Gábor: Marosszéki népoktatás a XV. századtól 1848-ig. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1980. 107-136.
