Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - MEDGYESY-SCHMIKLI NORBERT: „A nagy szeretet nagy fájdalmat kíván!" Amor, Dolor és más allegorikus személyek szerepe a csíksomlyói misztériumdrámákban

és Jób kapcsán szó esett.

10 Erre utal már e passiójáték idézett mottója is Jeremiás Siralmaiból. Nemcsak a krisztusi, hanem az emberi szenvedés értelme is megfogalmazódott az Amor-Dolor-certamenben, mely a nézőknek is vigaszt nyújthatott a mindennapok küzdelmeiben. Ez a csíksomlyói misztériumjátszás lényege: bűnbánatra vezetni a hallgatóságot, tanítani a bibliai jelenetek színre vitelével, és nem egyszer allegorikus alakokkal ábrázolni lelkiismereti problémákat, tépelődéseket, kísértéseket, valamint vigaszt és erőt adni az élet nehézségeinek elviseléséhez. Ez a megható szépségű vita transzcendentális szemmel nézve a szenvedés értelmét adja meg, és ezzel együtt a kereszténység lényegére, a szeretet fontosságára is rámutat, amely gyakran együtt jár a fájdalommal. Amor és Dolor vitája akár a szenvedő Jób lelkében, vagy Christus lelkében is lejátszódhatott kínlódása közben. Az 1734-es Amor-Dolor-szcéna zárásaként „Discantus" énekel Oh, véghetelen Szeretet... kezdősorral egy nyolc versszakos költeményt.

11 Majd színre lép a Halál (Mors), az ítélet (Iudicium), a Poklok (Inferni), a Mennyek (Coeli) és az Örökkévalóság (Aetemitas). Elmondják, hogy egyszer mindenkit utolér a halál, és aki nem él a szentségekkel, az elveszik az utolsó órán. Szent Ambrusra hivatkozik: Aki élni akar, gyakorta haljon meg, és ha meghal, éljen az Istenben. Az embernek mindig úgy kell élni, hogy még ma meghalhat. A Figura suspensionis erre példának említ egy fehér koponyát: „Ugy vétkezzél, ember, meg halsz holnap vagy ma."

12 A Nagyszeben és Vajdahunyad, 1755-56-ban Gyergyószárhegy, 1756-57-ben Torda, 1757-58-ban Segesvár, 1758-64 között Nagyszeben, 1764-65-ben Szászváros, 1765-66-ban Esztelnek, 1766-67-ben Szászsebes, 1767-71 között Medgyes és 1771-72-ben Szászváros kolostorában látott el szolgálatot. Désen hunyt el hosszas betegség után 1774. január 15-én. (GYÖRGY József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Cluj - Kolozsvár, 1930. 203, 285, 306, 326, 409, 422, 493.) 10 Az 1734-es passiójáték az elárult és gyötrődő Jézus (Vir Dolorum) ószövetségi előképeként az eladott Józsefet és az ártatlanul szenvedő Jóbot állítja színpadra. 11 Az ének dallamára vonatkozó utalás nincsen a kéziratban. {Liber exhibens... i. m. 1774. 956.) A csíksomlyói passiójátékokban előforduló dallamok és népi továbbélésük: KŐVÁRI Réka: Zenetörténet és népzene — Egy XVIII. századi csíki ferences kézirat dallamai a népzenei gyűjtésekben. In: Mozart - Liszt - Bartók-tanulmánykötet. JGyTFK Ének-zene Tanszék, Szeged, 2007. 80-98; KŐVÁRI Réka: Interdiszciplináris kapcsolatok népzenekutatói szemmel. Az Etelközi fohászok és a Ferences iskoladrámák (1.) c. kiadványok zenei munkálatairól. In: Diszciplínák határain innen és túl. Fiatal kutatók fóruma 2. - 2006. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2007. 519-537. 12 1734. Discantus (A darab zárójelenete: Liber exhibens Actiones parascevicas... i. m. 1774. 958.). A nyugati szerzetesség atyjának, NURSIAI Szent Benedeknek Regula]^ (529) is tartalmazza e gondolatot.