Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

Bethlen János (Mikó harmadikként szólt hozzá) javaslatát, hogy újból forduljanak az uralkodóhoz. Az 1838-as felirathoz viszonyítva mindenképpen szükségesnek tartotta - az onnan kimaradt részeken kívül, - hogy kiemeljék: a fegyver alá kényszeríttet székelységnek a jobbágyoknál is nehezebb az élete. Ezzel kapcsolatban röviden összegezte korábban kifejtett nézeteit. „(...) a székely az örökös jobbágyságnál is alább lévő helyzetében törvényadta szabadságát, és nemességét mindenütt csak szülötte földén nem bírhatja, a fő polgári erényt, a honhoz való ragaszkodást kénytelen kiirtani kebléből, és továbbá, a midőn szabadságunk, törvényeink fennmaradása iránt fejedelmi eskü, s nem is egyéb biztosít (...) itt is azon fejedelmi esküre hivatkoznám, s kérném ő felségét, méltóztassék a nemes székely nemzet szabadságát biztosító töményeinkre letett hitének - miben teljesen bízni a nemes székely nemzet soha sem kételkedett — eléggé biztosító ereje iránti bizodalmunkban e nemzet sérelmei orvoslása által megerősíteni. "

18 A csíki székelység katonai sérelmeinek általános ismertetése semmiképp nem lett volna teljes, a parancsnokság talán legnagyobb nyilvánosságot kapott túlkapásának részletes bemutatása nélkül. Az 1841-ben történt eset akár a katonai elnyomás szimbóluma is lehetne, hiszen, néhány, a csíkszeredai olvasókör megszervezésén fáradozó katonanövendéket és őrmestert zárt fogházba a katonai vezetés.

19 Mivel Csíkszék közgyűlésének tiltakozása ellenére sem engedték őket szabadon, nem véletlen, hogy az országgyűlési követek utasításai között ez a kérdés hangsúlyosabban szerepelt. Ennek megfelelően Mikó Mihály már az első hetekben megpróbálta erre vonatkozó indítványát előterjeszteni, de végül a rendek a szélbeli katonaság ügyének tárgyalására halasztották ezt. így Csíkszék követe felszólalása végén tett ennek eleget. A katonákat ért nyilvánvaló és jogtalan sérelmet - a követi „instrukciónak" megfelelően -nagyon súlyosnak tartotta, mert ez egyúttal a székely fiatalok katonai pályán való mellőzését is szolgálta. Állítását természetesen tények is alátámasztották, hiszen a bezárt ifjak mind előléptetés előtt álltak, de az elhúzódó per alatt önkényesen nyugalomba küldött tisztek helyét nem foglalhatták el. Figyelembe véve mindezeket érthető, hogy a csíkszékiek ezt az esetet sokkal súlyosabbnak ítélték, mint amilyennek első látásra tűnt. „Nem egy sérelem ez tek. K.K. és R.R.! - fejtette ki álláspontját erről Mikó -, egy nemzet elnyomására czélzó Uo. 361. A katonai hatóságok az olvasókör szervezését előbb felségsértési bűnnek, majd a határőrség elleni cselekedetnek tekintették. A hét letartóztatott kadétot és őrmestert csak több mint kétévi vizsgálati fogság után 1843 októberében ítélték el (3-at hathat, a többieket kéthavi „profosz-áristomra"). JAKAB Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Budapest, 1880. 140-144.