Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

ügyét említette, akit „a bírói tekintet és függetlenség (...) törvénytelen lealázásával" határőrzésre kényszeríttettek.

14 Mivel bizonyos anyagi háttér nélkül lehetetlen lett volna a sokrétű kötelezettség teljesítése, a hadvezetés minden eszközzel igyekezett „oltalmazni" a határőrök vagyonát. A folyamatosan életbeléptetett, egyre szigorúbb kényszerrendszabályok nagyon megkeserítették a csíkszéki „Seklergränzer" életét is, hiszen birtokát, földjét csak tiszti engedelemmel adhatta-vehette, cserélhette, adhatta zálogba vagy hagyhatta örökségül. Nem véletlen tehát, hogy Mikó Mihály is szomorúan állapította meg, hogy annak ellenére, „hogy minden nemes maga javai felett szabad rendelkezési joggal bír (...) a székelynek jószága felett szabad dispositioja katonai befolyás által korlátoltatik"}

5 A határőrség törvénytelen megszervezése és a fenntartását szolgáló rendszabályok mellett, a parancsnokság állandó visszaélései és túlkapásai (esetenként durvaságai, kegyetlenkedései) is a csíki székelység jogsérelmeinek állandó forrását képezték. Ezek súlyosságát jelzi, hogy a követi utasításnak megfelelően Mikó külön foglalkozik velük. Természetesen csak a legkirívóbb kihágásokra hívta fel az országgyűlés figyelmét, hiszen - ahogyan ezt indokolta - „azoknak száma határozatlan, s ha azt meghatározni tudnám is, ki tudja ezen pillanatban, míg szólok, nem szaporodik-e azoknak száma küldőim között?!"

16 A katonai kormány által gyakorolt - és a kortársak által viszonylag jobban ismert - „földesúri jogok" mellett, elsősorban a parancsnokság által végrehajtott törvénytelen nemesítések ellen emelt szót. Bár a székelység kollektív nemessége ekkora már inkább fikció volt, mint valóság, a csíki székelységet rendkívül érzékenyen érintette, hogy az I. székely gyalog határőrezredbe „törvénytelen ágyból született nemteleneket" is besoroztak, akik így nemessé váltak. Ezt annál is inkább méltánytalan tartották, mert az ilyen módon határőrökké „előléptetetteknek" a közhelyekből házhelyeket adományoztak és a közösség osztatlan javainak részeseivé tették őket.

17 Mikó a katonai vezetők visszaéléseinek csak néhány elemére hivatkozott, mindenképpen szükségesnek tartotta, hogy a tisztek által alkalmazott büntetések (botozás, vesszőzés, elzárás, stb.) ellen is tiltakozzon. A határőrség felállítása okozta sérelmek általános bemutatása végén annak érdekében, hogy „a nemes székely nemzetről a törvénytelen teher valahára levétetődjék", Mikó Mihály elfogadta a tárgyban elsőként felszólaló ifj. gróf 14 Beszédtár 1841/2. 359. Uo. 360. Uo. Uo.