Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

alkotmányi elve ellen, nemes társai sorscin alól taszítva, sőt abból leszállítva " katonáskodnak, annak ellenére, hogy más nemesek erre nem kötelezhetők.

5 Részletesen kifejtve a határőrség elleni tiltakozásukat a rendek röviden, de annál egyértelműbben fogalmazták meg a székely határőrséggel kapcsolatos kérésüket: a király teljesen szüntesse meg a 78 éve fennálló katonai rendszert és a jövőbeni bármilyen formában való újjászervezését kizárólag az országgyűlés beleegyezésével valósítsa meg. Bár jóval határozottabb és kategorikusabb stílusú volt, a rendeknek ez a kérelme gyakorlatilag megegyezett a korábbi diétákon megfogalmazott követelésekkel, és sajnos hasonlóan eredménytelen is maradt. A rendek úgy ítélték meg, hogy a székely katonavárosok sérelmének orvoslására nagyobb az esély, így ezt külön feliratban terjesztették fel. A fegyverviselés súlyától való felmentésért folyamodva ugyanis, a székelyföldi kiváltságos városok (Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Illyefalva, Bereck és Csíkszereda) az előző leiratban felsorolt székely jogok mellett más nyomós érveket is felsorakoztattak. Mindenekelőtt a korábban nyert privilégiumuk semmibevételét sérelmezték, hiszen határőrként szinte egyáltalán, vagy alig tudták a családjuk fenntartásához szükséges kereskedést vagy kézműves mesterségeket folytatni. Bár a felirat az érintett városok határőrlakósságának „törvényes kiváltságos állapotjukba" való visszahelyezés kedvező anyagi következményeire (nőne a kincstár bevétele) is rámutatott, sorsa azonos lett, mint a korábbi (1791, 1792, 1794/95, 1809) erre vonatkozó kéréseknek. Kétségtelen tény, hogy a katonáskodással kapcsolatban a székelység került a vizsgálódás középpontjába. A diéta figyelmét azonban nem kerülhették el az erdélyi határőrezredek kötelékébe tartozó más népelemekkel kapcsolatos kérdések sem. Ennek megfelelően a katonáskodni kénytelen vármegyei adományos és a címeres nemesek mentesítésének és „törvényes nemesi szabadságukba leendő visszahelyezésük" ügyével az országgyűlés az utolsó feliratban foglalkozott. Szintén a harmadik feliratban kérték az „oláh szélbeli ezredek" sürgős felszámolását, amit nemcsak az ott is előforduló sérelmekkel, de a fiscus fekvő javainak törvénytelen militarizálásával és az ország jövedelmeinek ebből következő csökkenésével indokoltak.

6 Összességében az erdélyi határőrség tárgyában az 1841-1843. évi országgyűlésen készült három felirat sok hasonlóságot mutat az előző 1838-as felAz Erdélyi Nagyfejedelemség s hozzá visszakapcsolt részek három nemes nemzeteiből álló rendéinek Kolozsvár szabad királyi városában 1841-ik november 15-ik napján kezdődött országgyűlésökről készített jegyző-könyv. Kolozsvárit, 1841. (Továbbiakban: Jegyzőkönyv 1841). 291. 6 Uo. 292-293.