Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

irattal, mindenekelőtt tartalmát illetően. Mivel a sérelmek száma az utolsó országgyűlés óta nem csökkent (talán egyetlen kivétel: a KézdivásárhelyBrassó között felállított postaállomásoknak köszönhetően a lovas székely katonáknak már csak Csíkszereda-Kézdivásárhely közötti szakaszon kellett postai szolgálatot teljesíteni), sőt egyes területeken súlyosbodott, ezúttal is ugyanazokat a jogsérelmeket és kéréseket fogalmaztak meg. Ami mindenképpen egyedivé teszi ezt a felterjesztést az a hangvétele, amely jóval erélyesebb, határozottabb, mint 1838-ban. Ehhez természetesen hozzájárult a diéta kedvező ellenzéki szelleme is. Jó példa erre, hogy az országgyűlés nem vette figyelembe a Főkormányszék javaslatát (csak a kérdéssel foglalkozó bizottság felállítására kért volna engedélyt) és felterjesztette a székelység jogos sérelmeit a királyhoz.

7 Mindezek ellenére a kérés nem járt (az adott helyzetet figyelembe véve, nem is járhatott) sikerrel: a rendeknek ezúttal is tudomásul kellett venni, hogy nem szólhatnak bele a birodalom katonai ügyeibe. Csíkszék katonai sérelmei az országgyűlésen A székely határőrezredek felállítása a fegyverbe kényszerített Csíkszék, Háromszék, Bardóc-fiúszék (Udvarhelyszék) és Aranyosszék társadalmát egyaránt felbolygatta. Figyelembe véve azonban határőröknek a lakosságon belüli arányát, a legtöbb gonddal ez főleg Csíkszékben járt, ahol a katonarendűek alkották a többséget.

8 A csíki székelység súlyos helyzetét - de egyben a határőrség eltörlésébe vetett hitét is - bizonyítja, hogy a sokat ígérő 1790—91es országgyűlésre küldött csíkszéki követek „instrukciójában" szinte csak katonáskodással kapcsolatos sérelmek szerepeltek.

9 Mint láttuk azonban, a biztató előjelek ellenére minden maradt a régiben. Nemsokára egyértelművé vált, hogy ebben a kérdésben az uralkodó nem fog engedményeket tenni, de a későbbi országgyűlések elé beadott csíkszéki kérelmek többségének tárgyát továbbra is a határőri rendszer elleni tiltakozások képezték. Bár még részeredmények elérésében sem lehetett reménykedni, mégis igen nagy jelentősége volt, hogy a határőrség ügye sérelmi politizálásuk alapját képezte, hiszen jogos panaszaik elhallgatása sorsukba való belenyugvással lett volna egyenlő. 7 Uo. 325. 8 A korszak vége fele, Csíkban a határörkatonák száma 56.974 volt, ami a lakosság 68,76%-át tette ki, míg Háromszéken 42.452-en tartoztak a katonai rendhez (44,90%). CSETRI Elek - IMREH István: Erdély társadalmi rétegződéséről (18201848). In A polgárosodás útján. Szerk. SZABAD György. Budapest, 1990. 403. 9 Csíkszeredai Állami Levéltár. Csíkszék iratai (1786-1792) Fond 27. XLVII/33.