Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

pontjukat. Ennek ellenére az erdélyi határőrség kérdése csak 1842. május 7-én (68. ülés) került az országgyűlés asztalára. Az egész napos tárgyalás elején újból felolvasott királyi leirat nagymértékben meghatározta a vita jellegét, és bővítette a tiltakozások sorát is. Az előző országgyűlésen született, és 1838. március 30-án felterjesztett feliratra érkezett leiratot, tulajdonképpen válasznak tekinteni nem lehetett, hiszen a megfogalmazott kérdések közül szinte egyikre sem felelt, ugyanakkor évszázados jogokat vont kétségbe. Ennek megfelelően ugyanis az erdélyi határőrség kötelékéből minden nemes kiléphetett, ha ezt címeres levéllel igazolni tudta. A leírat lényegében semmibe vette a székelység privilégiumait, hiszen a székely határőrezredek feloszlatását megtiltotta, annak ellenére, hogy a székelység kollektív nemességét a korábbi jogszabályok elismerték.

3 Mivel a határőrség felállítását a rendek csakis alkotmányos keretek között képzelték el, a tárgyban felszólaló mind a 25 - elsősorban székely - képviselő és királyi hivatalos a törvénytelen katonai rendszer megszüntetését követelte. Bár „a múlt idők szomorú példája igazolta", hogy Bécs a katonai kérdésekben kérlelhetetlennek bizonyult és még a korábbi látszatengedményeket sem teljesítette, az országgyűlés úgy határozott, hogy ezúttal is él a szinte egyetlen reális tiltakozási lehetőséggel: „S ha akkor [1838] helyes volt e dolgon felterjesztés útján segíteni kívánni - foglalta össze a diéta álláspontját Udvarhelyszék követe, ifj. gróf Bethlen János - úgy most is midőn választ nem nyertünk sürgetni helyes és szükséges."

4 A székely székek képviselői által beterjesztett sokféle katonai sérelemre való tekintettel, az országgyűlés végül úgy döntött, hogy három feliratot terjeszt fel. Az első feliratban a székely határőrséggel kapcsolatos sérelmeket fejtették ki részletesen. A terjedelmes felírat az Approbata Constitutiokbàn és a Compilata Constitutiokbàn foglalt törvényekre, valamint a Diploma Leopoldinumbm elismert privilégiumokra hivatkozva, világosan rámutat, hogy a „szélbeli katonaság " felállítása és annak fenntartása nemcsak a székelység törvényeivel, de a tárgyilagos politikával is ellenkezik. Összevetve a katona családok súlyos helyzetét az ismertetett jogszabályokkal, a felírat megállapította, hogy a székely határőröket kettős sérelem éri: egyrészt az „országos tehernek egy olyan nemét ti. a katonáskodás terhét hordozzák, melyet a törvények szerint nem kötelesek" másrészt a székelység szegényebb rétegei „a nemesi egyenlőség Beszédtár záradékul az 1841/2-dik országgyűlési jegyzőkönyvhöz. Szerkeszti és kiadja: HAJNIK Károly. 3-ik kötet. Pest, é. n. 350. (Továbbiakban: Beszédtár 1841/2) 4 Uo. 349.