Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

tóztatott (...) a székely nemzet (...) őtet örökség szerint illető szabadságába visszatétetni" kívánta.

1 A derülő hajnal azonban még hosszú évtizedekig nem virradt meg. Bár az országgyűlés egyértelműen Erdély katonai rendszerének megváltoztatása mellett foglalt állást az uralkodó a törvényjavaslatokat nem szentesítette, hanem egy vegyes bizottság elé utalta. A székely határőrség „törvényes lábra" állításával az országgyűlés 1792-ben és 1794-ben is részletesen foglalkozott, de kiderült, hogy az udvar nem hajlandó figyelembe venni ezeket a kezdeményezéseket és egyáltalán nem akart változtatni a határőrség intézményén. Ennek ellenére a határőrség kérdései végig jelen voltak a későbbi országgyűlések munkálataiban, de az itt született indítványoknak is hasonló sorsuk volt: vagy határozottan elutasították, vagy elvesztek a bürokrácia útvesztőjében. Az erdélyi határőrség kérdése az 1841-1843-as országgyűlésen 1790-től 1848-ig tíz erdélyi országgyűlést hívtak össze, ezek mindegyike foglalkozott a határőrség kérdésével. Az 1841. november 15-én megnyílt kolozsvári országgyűlésen sem volt ez másképpen. Bár a korábbi évek tapasztalatai alapján most sem lehetett számítani kedvező fordulatra, a diéta résztvevőinek politikai meggyőződése és célkitűzései" hozzájárultak ahhoz, hogy a kérdés alapos megtárgyalását követően kísérletet tegyenek a megoldásra. Már a december 22-ei ülésen az országgyűlés a hódolati törvénycikkel kapcsolatban, más sérelmek (magas a királyi hivatalosok száma, a kereskedést a harmincadok korlátozzák, stb.) mellett tudomására hozta a V. Ferdinánd királynak, hogy a nemes székelység nagy része az adó és katonáskodás terhe alatt sínylődik. Mivel a székely képviselők minél hamarabb szerették volna, hogy a határőrség ügyének részletes megbeszélése „szőnyegre kerüljön", a „határszéli katonaság tárgyában" kelt királyi leirat felolvasását követő (37. ülés) napokban folytatott szűk körű tanácskozásokon véglegesítették állásAz erdélyi három nemzetekből álló rendeknek 1790-dik esztendőben karátson havernak 12-dik napjára szabad királyi városba Kolozsvárra hirdetett, és több következett napokon tartott közönséges gyűléseiben lett végzéseknek és foglalatosságokjegyzőkönyve. Kolozsvár, 1792. 349. A királyi hivatalosok (regalisták) száma jóval nagyobb volt, de többségük szintén az erdélyi közös célokért küzdött. „Ezen az országgyűlésen - támasztja alá ezt a tényt az Erdélyi Híradó tudósítója — a regalisták a nagy ellenzéki vezérek, id. gróf Bethlen Jcinos, Teleki Domokos, Kemény Domokos zászlóit kísérik s előttük önnézeteikkel háttérbe vonultak." Idézi: SÁNDORFY Kamill: Erdély reformkorszakának jogtörténete. Budapest, 2000. 459^460.