Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról

tekinthető (nem mai értelemben vett!) „keringésnek". Azaz szabályosan „kerengtek" vagyis „csángáltak". Ezeknek a határvédőknek a neve tehát már lehetett (?) csáng(ál)ó. Talán éppen e „kerengő, kerülő" mozgásukról nyerték csáng(ál)ó elnevezésüket. E jelző utóbb az egész, őket tagjai közé számláló, népi tekintetben eléggé tarka közösség összefoglaló nevévé vált. Még e szó „foglalkozásnévvé" emelkedését sem tartom lehetetlennek. Sőt... Ezzel a megközelítés-kísérlettel (talán) inkább megvilágítható a csángó szó bárminemű gunyoros tartalmat nélkülöző egykori valós (?) értelme. S hogy ne „műkedvelő nyelvészként" foglalkozzam e kérdéssel, hasznosnak vélem szakembereknek a tárgyaltakkal (valószínűleg) össze is függő magyarázataira fölhívnom a figyelmet. PAIS Dezső megemlítette, hogy GOMBOCZ Zoltán összeállította az őr ~ őrül ~ örvény szócsaládot. Szerinte az alapszó eredetije az ócsuvas (!) *ävir. LIGETI Lajos a korábban ismert megfelelőket a törökből és mongolból eredő elemekkel egészítette ki (!). MELICH János a malom szó eredetének a tárgyalása során foglalkozott az őröl jelentés-fejlődésével. JUHÁSZ J. az őr 'custos' szóhoz fűzte, de kiegészítésekkel, helyreigazításokkal. Fejtegetése szerint, hogy ti. az őr tulajdonképpen körkörös mozgást, forgást végez: körüljár, körülget (!!), a török őr ige nemcsak 'forgat', hanem 'forog' jelentésű is. PAIS D. továbblépő megoldása: az őr névszót nem a fenti török igével egyeztetjük, hanem az igének az -ü vagy -i képzős névszói származékával. A magyarba átkerült török ige folytatása aztán eürü lett. E névszónak fordító, kerítő' lehetett a jelentése, s így mehetett át az 'őrködés' fogalmának a kifejezésébe. Az őrködésre vonatkozó váltásfogalom nemcsak tárgyatlan lehet, hanem tárgyas is: a vele összefüggő ige nemcsak visszaható, hanem cselekvő is: tehát 'kerülő' és 'kerítő' gyanánt. Egy népnél, akinek az életében döntő tényező az állattenyésztés, az őrködés nem szorítkozott csak a területeknek vagy azok lakóinak biztosítására (!), hanem különösen fontos volt az állatok őrzése is. Márpedig ez nem merülhetett ki tétlen körözésekben: ott nagyon is cselekvő módon fordítani, keríteni kellett, kergetni (s terelni), mert hiszen a kerget, kerít és kerül a ker alapszóból való gyakorító alakok. Láttuk volt, hogy a csángó szó, mások mellett az 'ide s tova kereng' jelentésű csáng ige származékszava. Ez pedig azonos az őr szó forog (kereng)' korai értelmével. Azaz a két szónak azonos a jelentése. Or szavunkhoz még szorosan kapcsolódik a mozgás. (Hadd emlékeztessek arra: erdőkerülő = erdőőr, mezőkerülő = mezőőr. Ezek a szavak kétségtelenül mozgással összefüggő foglalkozásnevek, minden további nélkül fölcserélhetők, értelmük változatlan!) A csángó szónak azonban, minden bizonnyal az őr szó közkeletűbbé válásával elhalványult ugyan (eredeti) jelentése, miként az nyelvünk oly sok más szavával is történt. Emiatt nem tudják immár szabatosan meghatározni