Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - FERENCZI GÉZA: A moldvai (ősibb) csángókról

a 18. századvégén a századok óta mégiscsak meglevő szó (helyes) értelmét, csak valami „halvány sejtés" alapján magyarázzák. És ezek után ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kora középkori Magyarország nyugati határvidékének (csak egyetlen) adott szakasza viseli az Őrség nevet. Ha pedig a nyújtottam értelmezéssel „átírjuk" a csángó vidéket, akkor őrvidéket, vagyis őrséget kapunk. VI. Összegezésül. Ismereteink mai szintjén szemlélve a kérdést, a lehető legtágabb értelemben használt gyepűség mindenkor sűrű védelmi elemekből kialakított belső vonalának az adott történelmi helyzet megkívánta, megkövetelte időnkinti (három vagy négy szakaszos) keletre tolásával, kényszerűségből, ez a „csángó" (határ-, várkerülő, határőr?) népesség is természetesen keletebbre eső területsávokban „ütötte föl tanyáját". Szerintem így kerültek az északi csángók ősei a 12. század közepe táján az Északkeleti-Mezőség tájairól, a déli csángókéi pedig a tulajdonképpeni Belső-Erdélyi-medence keleti sávjából, a későbbi, középkori Udvarhelyszék tájegységeiből, az Olt-völgye felsőbb medencéibe, ideiglenesen, az ott valamivel később létesített, de mindenképpen ugyanabba a várbokorba tartozott erősségek vigyázására, majd tovább, még keletebbre, a Keleti-Kárpátokat a 12. század közepén-második felében központi rendeletre átlépve, Moldvába, a Szeret folyó mentére. [Szerintem ez a folyamat (is) magyarázza az északi s déli csángók határozottan kimutatható nyelvi különbözését.] Szembeszökő azonosság figyelhető meg a kora középkori Magyarország nyugati és keleti határai mentén. Nyugaton fekszik az Órség. A Duna dévényi szakaszától közvetlenül északra, a Kis-Kárpátok gerince előtt, vagyis a Kárpátok északnyugati ívének külső lejtőin (természetesen nem értem bele a volt Pozsony vármegyének a Kis-Kárpátoktól nyugatra esett részeit), meg ezektől a Morva folyóig és Morvaország fővárosáig: Brünnig (Brno, Cseh Köztársaság) terjedőn helységnevekkel igazolt, valamint írott emlékekkel bizonyított, egykoron kétségtelenül gyepűvédelmi feladatokat ellátott székelyek csoportjai („szekula falvak") települtek - szintén központi utasításra. A keleti-Kárpátok meg a Szeret mentén leljük a csángókat, míg Havaselve északi részein a mai Prahova megyét előzte az 1845-ben fölszámolt hajdani Sácuieni (Székely) megye. (Esetünkben szinte tükörképről beszélhetni: ott nyugat-északnyugat, emitt kelet-délkelet!) Az ismert történelmi viszontagságok (az 1241-1242. évi mongol hadjárat, az ezt követő, Moldvát a 14. század közepe tájáig birtokló Aranyhorda uralma) miatt megszűnt a csángók korábbi szerepe, elenyésztek alig valamivel előbb kapott és néha-néha megszakadt, majd ismét megújult feladataik, de egykori egyáltalán