Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között

1. Kivándorlás, kitelepedés 1850-1880 E kérdést mélyrehatóan elemzi, már KOZMA Ferenc, 1879-ben megjelent, A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota c. pályadíjas munkája,

2 amelyre e dolgozatban többször hivatkozom, hiszen levéltári anyag, valamint korabeli tudósítások, újságcikkek hiányában maga az összefoglaló mű is forrásmunkának tekinthető. Ebben olvasható, hogy a múlt század közepétől a kivándorlók nagy hullámokban szálltak partra Amerika partjain. Ez az „újkori népvándorlás" lázba hozta egész Európát. Nagy veszteséget jelentett az egész kontinensre, mert nemcsak a szegényebb, rossz körülmények között élők indultak útnak, hanem a vagyonosabb, műveltebb réteg is útra kelt. 1872-ben Svájcból 4899, Franciaországból 200.000, Németországból 1,2 millió, Angliából több mint 2,5 millió személy távozott a tengeren túlra. Ennek az oka már 1875-ben gondolkodóba ejtette a vezető politikusokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy főként a vagyontalanság és az élelemhiány készteti útra a vándorlókat, és etikátlannak tartották az állam beavatkozását, mivel az önfenntartás joga és szabadsága mindenkire érvényes. A kor liberális eszméiből, a szabad kapitalizmus kialakuló rendszeréből adódik, hogy az állam nem avatkozik be a folyamatba. KOZMA Ferenc a továbbiakban így ír: „Ezenkívül még egy más népvándorlás is jellemezte Európát, nevezetesen egy állandó munkaerő népmozgás. A francia munkások végezték az aratást a spanyol földeken, görög kereskedők építettek üzleteket a Balkán-félsziget majdnem minden pontján, bolgárkertészek árulták zöldségeiket Európa nagy városaiban, a nagy vasúti építkezéseknél angol tervezőket, olasz kőfaragókat és földmunkásokat alkalmaztak." Ez a gondolat vezet el bennünket a Csík megyében történtek jellemzéséhez. A kivándorlás itt először alkalmi munkavállalással kezdődött. A kivándorlók többnyire szekéren, gyalog, később vonaton utaztak. Koós Ferenc bukaresti református lelkész fennmaradt beszámolója szerint (1861): „Csík megyéből harmincnál több szekeres hordta át Bukarestbe és más városokba az ifjúságot." Külön említ egy Benő Imre nevű szekerest, aki egyetlen alkalommal 16 fiút és lányt fuvarozott Bukarestbe (a körülményeket nem említi).

3 2 KOZMA Ferenc: A székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota. Budapest, 1879. Kiadja a Székely mívelődési és közgazdasági egylet. 3 OLÁH Sándor: A székelyföldi migráció előtörténtének áttekintése. In Vendégmunka és életforma a Székely földön. Csíkszereda, 1996. 25.