Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között

BÖZÖDI György összefoglaló munkát jelentetett meg 1938-ban a székelyek múltjáról, hányattatásairól. Publicisztikai mű, nagyon keveset hivatkozik forrásaira. Megdöbbentő, amit ír erről az időszakról, mely még nem kivándorlás, csak munkavállalás, de már ennek az időszaknak is volt vesztesége a székelység számára. A tömeges kivándorlás okait tovább keresve Erdélyben, felismerhetjük, hogy a helyi eltartóképesség nagy hatást gyakorolt az erdélyi településekre. Ezt a folyamatot kezdetben a háziipari cikkekkel és ásványvízzel Romániába bejáró szekeresek közvetítették, akik ismerve Romániát „jó helyet tudtak cselédek, munkások és mesterlegények számára [...] visszaéltek a szülők bizalmával, gyermekeket is felszedtek áruval megterhelt szekereikre, előzetes megbízás nélkül is nemegyszer, s ott adták el őket, ahol a legtöbbet fizettek értük. Ara volt a szegény gyermekeknek keleten, ez emberkereskedés számba ment a székely szekeres munkája".

4 Bizonyára ez a borzalom is előfordult, de mértékét, nagyságát nem ismerjük. KOZMA Ferenc is először alkalmi munkavállalókról ír. A Moldvába és Havasalföldre vonulók nagy részét Csík és Háromszék megye adja. Csíkból több nő és Háromszékről több férfi indult belföldi és külföldi munkalehetőség után. A lányok szolgálni mentek, míg az iparos férfiak üzleti vállakózásokba fogtak. A kezdeti időszakban az alkalmi munkavállalás dominált. A továbbiakban ezt írja: „Jellemző volt azonban, hogy a székely leány, aki szolgálatra jelentkezett a nagyvárosi családoknál, vagy a napszámos, aki a munkaerejét adta el, a »szerzodés« leteltével, a keresetével a legtöbb esetben hazatért." „A pincérek, kőművesek, faragók, kovácsok kereskedők, gyógyszerészek dajkák, szakácsok nagy hullámokban lepték el Bukarest, Plojest, Braila, Galac, Krajova utcáit. Mind ügyes mesteremberek keltek útra, ezek nagy része a keresetükkel tért vissza szülőhelyükre, míg mások ott telepedtek le." Kezdetben csak alkalmi munkát vállaltak, majd egyre többen véglegesen letelepedtek elsősorban Havasalföldön és Moldvában. A brassói ipar és kereskedelmi kamara 1875-ben „a minisztériumhoz intézett levelében megpróbálja összefoglalni és megfogalmazni a Havasalföld felé irányuló nagymértékű munka-erővándorlást: [...] az élet kellemesebbé és biztosabbá vált, s a gazdaság - és háztartásban mindinkább a nyugati szokások honosulnak meg, a szolgaszemélyzet s házi és gazdasági állandó munkások a székelyek közül kezdtek felvétetni. S ezek mind nagyobb tömegekben mentek oda, ahol őket jobban fizették." Eljutunk az alkalmi munkavállalás, majd a kivándorlás okának vizsgálatához. A kérdés rendkívül sokrétű, e cikk kereteit meghaladja, csak a legjellemzőbbekre térek ki. 4 BÖZÖDI GYÖRGY: Székely bánja. Kolozsvár, 1938. 154.