Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
SZOCIOLÓGIA - PÉTER E. KATALIN: Csík megyei kivándorlás 1850-1910 között
A kisbirtokosok közül is sokan kivándoroltak, Ők vagyonuk gyarapításában, vagy megbillent pénzügyi helyzetük rendezésében reménykedtek. A vagyonos lányok háztartásvezetési ismeretek megszerzésére indultak a városokba, a házicselédek nagy része azért ment el, mert egyáltalán nem jutott munkához, és a szolgálatba szegődöttek pedig munkájukhoz viszonyítva rendkívül alacsony bérezésben részesültek. A napszámosokat rövid időre szerződtették, igaz, hogy nagyobb bérért, míg a cselédek egész évben dolgoztak, de ez élelmet és biztonságot jelentett. A kivándorlásnak nemcsak gazdasági, de szociális és pszichológiai okai is voltak. A vagyonát elvesztett székely embert szégyene, a társadalmi státuszának nem megfelelően cselekedett lakost, zátonyra futott azonosságtudata indította útra. A kor hivatalossága megpróbálta fékezni ezt a váratlanul magasra csapó kivándorlási hullámot, megpróbáltak különböző programokat és ösztönzőket fölkínálni a kivándorlás alternatívájaként, de az igyekezet kevés sikerrel járt. Végső megoldásként nem riadtak vissza a kitelepítés „megszervezésének" gondolatától sem. Az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület külön szakosztályt hozott létre e célból. A gondot csupán az okozta, hogy nem tudták, milyen társadalmi osztályból származókat telepítsenek ki. Egy elfogadható megoldásnak az ipar fellendítése mutatkozott. Az Iparkamara taníttatást, termelő eszközök adományozását vállalta, még az Amerikában és Romániában nem boldoguló magyar munkások visszahozatalára is gondolt. Az ipari fejlődésben lényeges szerepet szántak a háziiparnak. A termékeket többnyire a szomszédos Romániába vitték, ennek a kereskedelemnek azonban a megváltoztatott vámszabályok hamarosan véget vetettek. Később az építőipar fejlesztésében láttak reményt. A századforduló tájára felépültek a gyárak, amelyek egyre több munkaerőt igényeltek, így elkezdődött a városokba való migráció. A mezőgazdaságban dolgozók száma rohamos csökkenésnek indult. Az iparban dolgozók bére nem különbözött nagyon a mezőgazdaságban dolgozókétól. A mezőgazdasági felső és az ipari alsó bérhatár majdnem azonos volt, igaz, hogy az ipar hosszabb távon magasabb kereseti lehetőségeket tartogatott. E cikk a korabeli szakirodalom és az újságok tanulmányozása mellett az emberek emlékezetében élő eseményekre épül. Hiteles forrásokra bukkantam Csíkszerdában, a Múzeum anyagraktárában, a dokumentációs könyvtárban. Ezek a források tették - ha korlátozottan is - lehetővé, hogy bemutassam azokat a gazdasági és társadalmi változásokat, amelyek a székelyföldet jellemezték 1850-től 1910-ig terjedő időszakban. Hátha a múlt tanulmányozása szolgál tanulságul a ma számára?
