Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra
A tér elrendezésén túl a reprezentáció ugyancsak túlnyomórészt helyhez, településhez kötött. Ha csoport érkezik Somlyóra, az rendszerint mint valahonnan érkezett csoport azonosítja magát, mintegy csatlakozva a kitágított regionalitáshoz. Csakhogy nincs „Dunántúl", Tiszántúl" „palócok", „városok" vagy akár „Budapest" stb. felirat (sem hely a nyeregben), hanem a táblákon csupán helységnevek szerepelnek: Nagyszeben, Kolozsvár, Eger, Győri egyházmegye hívei, Szentendre, Gyöngyöspata, stb. Ebben látom a somlyói búcsún kifejezett táji tagoltság, csoporttudat és reprezentáció másutt fel nem lelhető jellegzetességét: egy két szinten tagolt székelyföldi vonzáskörhöz a „külső kör"-ből érkezők további regionális tagolók, azonosítók nélkül, csupán a maguk települési attribútumával csatlakoznak. A csoportok szerveződésében is megfogható a kettős jelleg. A tradicionális regionális vonzáskör továbbélését mutatja, hogy az onnan érkezettek „keresztaljak"^ alkotnak. Hagyományos zászlókat és keresztet hoznak, felállásuk elrendezésének is megvannak a maga szabályai. Zászlóik korábban vizuális kódként működtek, amelyről (többnyire az ábrázolt a szentek felismerésén keresztül) leolvasható volt, ki honnan való, felirat nélkül is. Ujabb időkben ez a közös (regionális) tudás elhalványult, működésére szélesebb körben már nem lehet számítani, tehát a zászlókra helységnév-feliratok kerültek rá 52 (lásd 3. kép). Viszont semelyik székely csoport nem visz és korábban sem vitt mást, sem széki hovatartozására utaló jelet, sem másfajta, főként nemzeti zászlót. Külön nemzeti zászlóval azok érkeznek a somlyói búcsúra, akik a tradicionális regionális vonzáskörön kívül esnek és akik számára semmilyen egyéb táji, széki stb. kötődés nem adott, vagy nem kifejezhető. Meg lehet talán kockáztatni, hogy ilyen értelemben a nemzeti zászló nem annyira a magyar nemzeti hovatartozás jele, hanem inkább a Magyarországról érkezettek azonosítója (lásd 4. kép). Ezt árnyalhatja, hogy nemzeti szalagot viszont a székelyek és a csángók is feltűztek a keresztalják zászlóira; utóbb aztán már nemzeti zászlót is kezdtek vinni magukkal. Láthattunk néhány példát arra is, hogy csoportok nem a lokalitás, hanem testületi, intézményei hovatartozás alapján azonosítják magukat: cserkészcsa52 Ennek is van múltja, legalábbis javaslat formában. 1938-ban az alábbi szerkesztőségi megjegyzést fűzték SZÉKELY László Búcsús 'keresztek' alatt c. cikkéhez: „E sorok írója kedvesen emlékezik meg a szőttes lobogókról és zászlókról. Ezt magunk is jóleső érzéssel jegyeztük meg magunknak már a tavalyi pünkösdi búcsún. Volna azonban ehhez egy kiegészítő gondolatunk. Az idegenből jöttek, de magunk is, kik a nagykörmenet útvonalán fel szoktunk sorakozni, sűrű egymásutánban ostromoljuk kérdéseinkkel az elvonuló búcsúsokat: Hová valók? Honnan jöttek? Hogy ezeket a felesleges, az áhítatot zavaró kérdéseket el lehessen kerülni, minden község vezérlobogójára reá kellene hímezni az illető község nevét, így: Gyergyóalfalu kath. hitközsége stb. - Szerk." Csíki Néplap VIII. évf. 25. és 26. sz. 1938. jún. 22. és 29. szerda 2.