Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Az első csíki újság, a Hadi Lap (1849)

A 8. szám utolsó cikke a tragikus kimenetelű, a több mint 500 fős vesztességet regisztráló, július 5-i ütközetet írja le a befutott híresztelések alapján Simó Mózsa. „Ha csatának lehetne nevezni a S(epsi)szentgyörgyi térre hadi rendetlenségben fölállított 4000 ember gyalázatos megszaladását..." Amikor a székely tábort a kozákok be akarták keríteni, elhangzott a vezényszó: „...fél bal, indulj a búzába!" A székely tábor a Mikó-várig meg sem állt. Ellenben a parancsnokot, Gál Sándort Bükszádon „felejtették". A források utólagos összevetéséből arra lehet következtetni, hogy a vereség súlyosságáért mind Gál Sándor, mind pedig a székely tábor tisztikara okolható. Gál nem sejtette, nem látta át, hogy ilyen közeli az újabb orosz támadás. A tisztikar egy része, Szabó Nándor, Szilágyi Sámuel alezredesek, Arányi Károly, Krasznay Pál őrnagyok és mások nem engedelmeskedtek a parancsnoknak. Az Olt jobb oldaláról szemlélték, a parancsnok szerint, hogy az oroszok miként kaszabolják le Gyertyánfi katonáit, majd mindnyájan kereket oldottak, a Mikóvárba húzódtak vissza.

18 Az újságcikk tartalmára, az adatok forrásaira a szerkesztő a 9. szűmban visszatért. A Hadi Lap vezércikkében újból foglalkozik a július 5-i ütközettel. Az ebben a számban megjelent, a fegyverbe szólító Lázár Ádám-verset moldvai tudósítások követik. A szomszédos fejedelemség trónjára a Török Porta Grigore Ghicát ültette. Ghica Párizsban szemtanúja volt a francia forradalomnak, Lajos Fülöp elűzésének, Bécsben Latour, Pesten meg Lambert halálának. Az új fejedelem, írja a csíki újság, betiltotta, hogy a moldvai lakosság bármit is eladjon, vagy szolgáltasson az orosz katonáknak. Nem hiszem, hogy a gyakorlatban ez a döntés kivitelezhető lett volna. A gyimesi vámnál, július 14-én szerzett moldvai információkból rekonstruálják a június 19-20-i tömösi orosz betörést. A magyar tábor Kiss Sándor ezredes és Szabó Nándor alezredes vezetésével az oroszoknak keményen ellenállt. Nem tudtak volna betörni, ha 12 hétfalusi román a magyar védelem háta mögé nem vezeti az oroszokat, állítja a hírlap. Roppant véráldozatba került nekik az invázió. Meghalt 1 generális, 2 ezredes, 1 őrnagy, 4 hermán (hetman?), 40 tiszt, „és oly sok altiszt és közvitéz, hogy számát nem tudhatni... A székelyek kővel hajgálták, verték agyon a muszkákat. 3 nap mindég hordták Bukarest felé a sebesülteket". A súlyosan sebesült Kiss Sándor ezredest elfogták, és Bukarestbe vitték, állítja a Hadi Lap, ahol pár nap múlva meghalt. „A nemzet örök hálája őrködjék védangyalként sírhalmod fölött. " BONA Gábor: Tábornokok és törzsüsztek. 1848-49. Budapest, 1987. 93,299,311; EGYED Ákos: Gál Sándor élete... i. m. 69-77.; KÁROLYI Dénes: Gál Sándor In 1848. Arcok, eszmék, tettek. Bukarest, 1974. 268.; NAGY Sándor: i. m. 80-83.; Honvéd. Kolozsvár, 1849. augusztus 10.