Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: Az első csíki újság, a Hadi Lap (1849)

Dorschner küldöncét, aki kiáltványokat hozott a Székelyföldre, Gál agyonlövette. Az ezredes Eresztevényre kényszerült húzódni, majd onnan Tusnádra vonult vissza.

9 Július 9-én, hétfőn a 8-ik számú Hadi Lapból értesülünk, hogy a nyomda kezdetleges volta, primitívsége miatt a kiadvány újból csak hétfőn jelenik meg, mert a csíksomlyói szerzetesnek emellett még számos kiáltványt kellett kiszednie. A fő helyen a lap Madár Imre székely „népdalát", tulajdonképpen harci dalát hozza. Ebben a második, a július 2-i kökösi csata eseményeit, Gyertyánfi hadnagy bátor viselkedését emelik ki, valamint Rákosi hadnagy elszántságát. „Gábor Áront - írja Gál Sándor - a tüzérség hősét, az ágyúöntés vezetőjét ágyúgolyó érte és szörnyethalt." Róla, Gál még így nyilatkozott: „Gábor Aron mester már addig hetvenkét különböző kaliberű ágyút öntött... az említettnek ebben a mesterségben hihetetlen tehetsége volt,...hazája függetlensége ügyében hősiesen, hazafias alázattal szolgált, olyan nagyszerű hevülettel, ami által méltóképpen érdemel oldalt a történelemkönyvekben és halhatatlanságot Magyarország történetében." A parancsnok a június 23-i kökösi harcokról szólva, ilyen sorokat hagyott hátra az ágyúöntés vezetőjéről: „Gábor Aron, aki nemcsak remek mesterember, hanem ügyes ágyúöntő, rendkívül ügyes ágyúmester és mindenekelőtt hazafiúi bátorsága által hős is volt, aznap az ágyúöntődéi elhagyva, a tüzérséget vezette, maga célzott az ágyúkkal és az ő szeme nem tévesztett soha egyetlen lövést sem.'

n0 A július 16-i, hétfői 9. számban jelenik meg Bocsánatot kérek! címmel Bíró Sándor írása, a sepsiszentgyörgyi, július 5-i katasztrofális vereséggel záruló ütközet egyoldalú, elfogult kommentárja. Az előző lapszám Kebli tudósításaiban megjelent híranyaga miatt írta Bíró ezt a bocsánatkérő cikket. A szerkesztősegéd, Simó Mózes, mint Bíró állítja, távollétében a szeredai piaci kofák száján forgó híreket adott közre. A lapszerkesztő ennek okán kért Gál Sándortól bocsánatot. „Csak egy második Termopilei hősként magát élet-halálra elszánt Gál Sándor volt képes 200 gyalog s 30 húszárjával visszarettenteni Mitács s Nyerges szorosán 15 ezerből álló táborát a Muszkának. Eletem kezes arra, hogy Gál Sándor soha nem hibázott." Igaz az is, hogy ezek a sorok inkább a csata utáni eseményekre utalnak, mint magára az ütközetre. A szerző mentegeti a székely tábor lelkes tisztikarát, amely már három alkalommal vívott élet-halál harcot a muszka betolakodóval. Ezt a fiatal tisztikart nevezte később maga Gál Sándor „a hősök 9 EGYED Ákos: Erdély 1848-1849. i. m. II. 241-243.; Uő: Gál Sándor életrajza... i. m. 63-65. 10 EGYED Ákos: Erdély 1848-1849. i. m. II. 245-246.; Uő: Gál Sándor életrajza... i. m. 62, 64, 68.