Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - DERZSI CSONGOR - NYÁRÁDI ZSOLT - SÓFALVI ANDRÁS: A bikafalvi Református Egyházközség története a régészeti kutatások és levéltári források tükrében
torony alsó szintjein megfigyelhető égett gerendák szintén ezekkel a tűzesetekkel hozhatók összefüggésbe). A tornyon kívül is megfigyeltük a templom belsejében észlelt laza feltöltést. Az altalajig mélyített szondában semmi nyomát nem találtuk középkori temetkezéseknek, a szonda É-i metszetfalában egy szabályos beásás foltját különítettük el, amely a torony építési szintjéről indul, és véleményünk szerint egy újkori temetkezés, feltehetőleg valamely egyházi személy sírja (a temetkezést nem tártuk fel, illetve másfél méteren még a torony alapfalának alját sem értük el). A templomon kívül más síroknak is kellett lenniük, erre utal a toronyalj elfalazott É-i árkádívébe beépített 1689-es sírkő (lásd 3. kép), illetve a templom körüli felújítási munkálatok (vízelvezető csatorna) során előkerült emberi csigolyák töredéke is. A templom délnyugati sarkánál nyitott kutatószonda (4.) egy, a 17. századi templom sarkához épített, majd visszabontott átlós támpillér alapjait hozta napvilágra. A falak egymáshoz való viszonyából az is kiderült, hogy a kőből és kevés téglából rakott torony később épült hozzá a hajó Ny-i végéhez (lásd 3. kép). Az ÉNy-i és DNy-i sarkain átlós támpillérekkel megerősített tornyot a hajófalhoz való csatlakozásánál is két négyszögletes alaprajzú pillérszerű falazattal támasztották meg, feltehetően a torony É-i és D-i oldalán hagyott árkádíves nyílások okozta statikai problémák miatt. A nyílások elfalazására a 18-19. században kerülhetett sor (egyébként sem tartjuk valószínűnek egy ilyen nyitott toronyalj középkori keltezését, már csak védelmi okoknál fogva sem), akárcsak a toronyaljból a hajóba vezető ajtónyílás elzárására. A 19. századi templom építése során a korábbi templom Ny-i falát és az ehhez hozzáépített tornyot hagyták meg, a templom többi részét teljesen újjáépítették, egy nagyobb templomteret alakítva ki. Összegezve az ásatási eredményeket, elmondható, hogy bár formai jegyei alapján késő gótikus periódust sejtetett, a bikafalvi templom építése a 17. század második felére tehető, és a helyszíni megfigyelések kizárják azt, hogy a mai templom helyén középkori templom állott volna. Az Árpád-kori Bikafalvának (ennek létezését az ásatáson másodlagos helyzetből előkerülő cserepek egyértelművé teszik) amennyiben volt temploma az valahol máshol, feltehetően egy kiemelkedőbb területen állt és a jövő kutatásainak feladata azt megtalálni és feltárni. Ásatásunk legfontosabb eredménye, hogy Székelyföld vagy Udvarhelyszék területéről eddig alig ismertünk régészetileg alaposabban megkutatott református templomot 7 , amely alaprajzának megismerésén túl számos tanulsággal 7 A fiatfalvi „Régi temető" területén feltárt sokszögzáródású szentélyű kápolna (a reformáció után református templom) egy olyan példa, amelynek belsejébe már szintén nem temetkeztek. Vö. BENKŐ Elek: A középkori Keresztár-szék régészeti topográfiája. Varia Archaeologica HungaricaV. Budapest. 1992. 191-193.
