Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - DERZSI CSONGOR - NYÁRÁDI ZSOLT - SÓFALVI ANDRÁS: A bikafalvi Református Egyházközség története a régészeti kutatások és levéltári források tükrében

szolgált, például, hogy a jövőben megfontolandók lesznek a pusztán alaprajzi megfigyelések alapján való keltezések. Levéltári források A település első forrásaként ORBÁN Balázs

8 az 1334-es pápai tizedjegyzéket említi: Petrus sacerdos de Luce solv. 1 banalem antiquum.

9 Meglátását az Erdélyi Okmánytár újonnan közzétett pápai tizedjegyzékeinek plébánia-azonosítása is megerősíti.

10 Orbán Balázs feltételezése, miszerint Szent Lukács evangélista jelképéről, a bikáról a reformáció idején nevezték el a falut gúnyképpen, nem helytálló. Már Szabó Károly felhívta a figyelmet arra, hogy a 15. század második felében és a 16. század elején több ízben is feltűnik Bikafalva neve az írott forrásokban

11

, tehát amennyiben volt névváltozás, ez már jóval a reformáció előtt megtörtént. A falu középkori templomának megtalálása más vetületbe helyezhetné a fenti hipotézist. A településnév mai formájában történő első említése 1477-ből való, amikor a sepsiszéki Ivásfok nevű puszta pere kapcsán említik Michael Jánossá de Bykafalwat.

]2 Ez az említés közvetett ugyan és csupán feltételesen hozható kapcsolatba településünkkel, de elképzelhető, hogy a fánossy család Bikafalváról származott el, és innen ered az utónév. A település első konkrét említése 1497-ből származik, amikor Kecseti (de Kecheth) Péter vármegyei részbirtokait Szentmihályi Györgyné boldogasszonyfalvi (Bodogazonfalwa), bikafalvi (Bykafalwa), hévaszói (Heyazo), szombatfalvi (Sombathfalwa), mikecsrétei (Mykech Rethe), ozfalvi (Ozfalwa), martonosfalvi (Martonosfalwa) és más (Miklós et Zenth...) birtokaival (possessionarias seu primipilatum) elcseréli.

15 A következő írásos adatunk 1518-ból való, Bikaffalwa névalakkal, ekkor egy malom körül zajlik a pereskedés: Barlabási Lénárd kötelezi Nyújtódi Pált az illető malom visszaszolgáltatására.

14 A következő említés 1566-os: ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. Pest. 1868. 39. 9 Monumenta Vaticana História Regni Hungáriáé Illustrantia. 1/1. Bev.: FEIÉRPATAKY László. Budapest. 1887. 132-133. 10 Erdélyi Okmánytúr. II. Közzéteszi: JAKÓ Zsigmond. Budapest. 1997.413. 11 Székely Oklevéltár. I-VIII. Szerk.: SZABÓ Károly, SZÁDECZKY-KARDOSS Lajos, BARABÁS Samu. Budapest - Kolozsvár. 1872-1934. (a továbbiakban SzOkl). I. 98., 332.; VIII. 176-177. 12 SzOkl. III. 98. 13 SzOkl. VIII. 176-177.; SzOkl. I. 332. 14 SzOkl. I. 332.